Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2008-12-07 14:26:37 137

Úgy gondolom, az terminológiai finomság, hogy a norma és a sztenderd kifejezéseket egymás mellett futtatjuk. Az bizionyos, hogy a nyelv normativitása nem homogén, egy szinkrón nyelvállapotban lehetnek vízszintes (területi) és függőleges (társadalmi) változatai. Az viszont igencsak vitatható, hogy van-e egyetlen kitüntetett, központi, a többieket valamiképpen egyesítő főnorma. (A megfogalmaztad felfogás szerint ez a főnorma lenne a norma, a többi pedig a sztenderdek és szubsztenderdek). Hajlok arra, hogy ne higgyek az egyesítő, központi norma létesésében, és ezzel egyidejűlegb a rétegnormák hierarchiájában sem.

 

Az, hogy a nyelvi barlang falán tükröződnek-e a tűz mellett melegedő sztederdek ideálképei, nekem kicsit magas. De plátói alapon minden lehetséges :)

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2008-12-06 14:47:47 134
A nyelvhelyességi sztenderd szókapcsolatot én se tudom értelmezni, de azt azért nem mondanám, hogy a sztenderd nem használatos. Azon persze sokan és sokat vitatkoztak, hogy mi is a norma, és mi is a sztenderd. Van, aki szerint a norma egy eszményi nyelvváltozat, a sztenderd meg a mindennapi, átlagos. Én inkább azok táborába tartozom, akik a sztenderdet (természetesen egyes számban!) egy kitüntetett: origószerű nyelvváltozatnak tekintem, míg a normát teljesen más jelentésben használom: normán minden egyes nyelvváltozatnak a mögöttes ideáltípusát értem. (Ez a szóhasználat a Tolcsvai Nagy Gáboréhoz áll közel, ha jól sejtem; a másik képviselője például Wacha Imre.)
Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2008-12-06 14:37:18 133

Okos és jól érvelő hozzászólásodnak van egy érdekes pontja.

 

Ezt írod:

 

"– nyelvhelyességi sztenderdek szerint nem – " (ez arra vonatkozik, hogy a nákoló nem "énekel" hibátlanul).

 

Hogy van ez a "nyelvhelyességi szendertek"? Valamilyen intézmény bocsátotta ki őket? (Tulajdonképpen bajom van a sztendertek szóval is - a hazai szakmában normáról szokás beszélni, és a többes szám is gond...). Van egy hallgatólagos norma, amely szerint a nákolás helytelen. Ez a norma - mint korábban leírtam - egy atavisztikus igeragozási paradigmára megy vissza, amely kb. így nézhetett ki: -ék, -Ál, -A, -Ánk, -Átok, -Ának. Azaz az efgyes szám első személyben egyetlen rag van, hangrendi illeszkedéstől függetlenül. Ez a paradigma ma már csak a feltételes mód jele után él, más haszználati formái elavultak. Olyannyira elavultak, hogy már ellenkeznek a nyelvérzékkel, tanulni kell. Éppen ezért fenyegetik mindazok a konnotációk, amelyek az ilyen tanult normát szokták: előbb-utóbb mesterkéltnek fog tűnni. Azt mondhatnók, hogy -nók sorsára juthat.

 

Egy korábbi hozzászólásban említettem Jó György nevét. A kötelező iskolázás miatt ma már aligha vannak Jó Györgyök, akit a magyar irodalomban az érintetlen, ösztönös intelligencia mintapéldájának tekinthetünk. Ezt azért hozom fel, mert úgy gondolom, hogy azok a nyelvhasználati követelmények, amelyek ilyen mértékben függenek az iskolázottságtól, a nyelvi területről áttolódnak a szociológiaira.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!