|
|
 |
cidri
2008-12-07 19:42:16
|
139
|
Mugheb írta a 10-es hozzászólásában: "Mar bocsanat, van azert olyan, hogy nyelvi sztenderd, nem?"
Hacso a 11-esben: "Hogyne volna sztenderd! De nem attól lesz valami a sztenderd változat eleme, mert nyelvileg, "nyelvtanilag" helyesebb. Még akkor sem, ha a laikusok így tudják."
Ezután nem bontották ki, hogy mi a nyelvi sztenderd, mert a vita elkanyarodott abba az irányba, hogy védeni kell-e a sztenderdet, majd abba az irányba, hogy alacsonyabb- vagy magasabbrendű-e egyik nyelvhasználat a másiknál, még később afelé, hogy lenézendő vagy lenézhető-e valamelyik... mindenesetre azt elárulhatom, hogy a magam részéről mit értek sztenderd alatt.
"Van egy hallgatólagos norma, amely szerint a nákolás helytelen." – mondjuk úgy inkább: amely szerint az igényes nyelvhasználatban nincs helye; nem olyan értelemben nincs helye, hogy demokratikus szavazást követően az írók alávetették magukat a népakaratnak, és tudatosan nem használták, hanem olyan értelemben, hogy egyszerűen kiszorult. Hadd idézzek fiatalkorom – mármint a tankötelesség felső határáig húzódó fiatal éveim - kötelező vagy ajánlott olvasmányai közül néhányat:
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön Tamási Áron: Ábel a rengetegben Mikszáth Kálmán: A jó palócok Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Mindegyik felvonultat legalább egy tájnyelvi figurát, de nem emlékszem egy esetre sem, amikor az író nákoló ragozást adott volna bármelyik alakja szájába. Mondhatni, a nékelés sztenderd – ellenpárjának, a nákolásnak nincs helye, helytelen, kiszorult. Másik példa: az "azután" deformálása "aztán-osztán-oszt"-ra; embere válogatja, ki melyiknek ad helyt, de durva torzítása szintén nem sztenderd. Sztenderd alatt érthették esetleg az előttem szólók a Magyar Helyesírás Szabályait vagy bármely más gyűjteményt, amelyet – nem tudom pontosan, kik és mi alapján – összeállítottak az igényes nyelvhasználatra vonatkozó jellegzetességek/ajánlások referenciájaként - de ha másként értették volna a kifejezést, majd kijavítanak.
"Ez a paradigma ma már csak a feltételes mód jele után él, más haszználati formái elavultak. Olyannyira elavultak, hogy már ellenkeznek a nyelvérzékkel, tanulni kell." – ha a diákokon számonkérik a kötelező olvasmányt, tanulják is, nem logikai úton, hanem az olvasottak beszivárgásával a nyelvhasználatba.
"Éppen ezért fenyegetik mindazok a konnotációk, amelyek az ilyen tanult normát szokták: előbb-utóbb mesterkéltnek fog tűnni." – nem a konnotációk fenyegetik, hanem a Nemzeti Alaptanterv és a pedagógustársadalom tanítási módszerei, véleményem szerint. A fiatalok azt tanulják, azt szivárogtatják be, ami felé nyitottak. Ha az olvasmányélmény felé nyitottak, akkor annak nyelvhasználatát, ha a tanár felé nyitottak, akkor annak instrukcióit.
"Egy korábbi hozzászólásban említettem Jó György nevét." – de nem ebben a topikban; nem tudom, hogyan kapcsolódik a témához, ezt kifejthetnéd bővebben.
"úgy gondolom, hogy azok a nyelvhasználati követelmények, amelyek ilyen mértékben függenek az iskolázottságtól, a nyelvi területről áttolódnak a szociológiaira." – valóban szociológiai is a kérdés, de a nyelvhasználati követelmények éppen nem az iskolázottságtól függenek, ha egységes a tanterv, ha a gyermeket járatják iskolába, és a gyermek teljesít – értsd: olvas –, hanem azzal vannak kapcsolatban, hogy bizonyos ragozás vagy fordulatok, kifejezések nem használhatóak adott körben a másság elkülönítő hatása nélkül.
Abban a felvetésben, hogy a nyelvben mely ragozás logikus, nem mélyednék el, viszont fenntartom, hogy létezik szegényesebb és gazdagabb nyelvhasználat, hogy a nyelvi gazdagság a szavak puszta tartalmán túlmutató élményt nyújt és hogy a nyelvi gazdagság összefügg az olvasottsággal, valamint ezen keresztül az olvasottakból felszívott mintákkal.
Ezt a hozzászólást a Szabó Magdáról itt az Indexen nyílt topikból emeltem át:
"Na még annyit, hogy stílus és gondolatvilág... hát engem is ez ragadt meg, esküszöm, ha SZ. M.-át olvasok, oylan, mintha irodalmi mézet csepegtetnének a nyelvemre. Így voltam anno 10 évesen Gárdonyi Gézával, a sok Többsincs királyfi és hasonló mese után az anyám ezt adta a kezembe (nem az Egri csillagok volt jelzem, hanem valami más, csak már nem emlékszem meyik volt az első Gárdonyi könyv amit olvastam), még az is elbűvölt, hogy G. képes volt "helytelenül" írni, hogy esőt helyett esső-t írt ha úgy hozta a cselekmény pl... meg mennyi saját szava volt, "lükögött"és tsai..."
Szerencsére Szabó Magda számos önéletrajzi írást hagyott hátra, érdekes olvasmány, hogyan is formálódott a stílusa és gondolatvilága, kíváncsi lennék, mit szólnak hozzá a korrigálás ellen-élharcosai:
"Sűrű setét az éj, dühöng a déli szél, jó Budavár magas tornyán az érckakas csikorog élesen… Nem értettem a verset, hogy is érthettem volna, csak zuhogtak rám a sorok, egész mivoltom belerendült anyanyelvem szavainak ilyen összefüggésben, ilyen megfogalmazásban való megjelenésére. (...) A szépséget akkor fedeztem fel külön, magamnak, akkor választottam el elvont alakját a konkrét, a köröttem érzékelhető világban lelhető, empirikus széptől, a rózsától, egy arctól, egy cipőtől. (...) úgy lettem rabja a soroknak, hogy végeredményben nem is tudom, mi tepert le. Megadtam magam feltétlenül, örökre, meg se próbálva eligazodni a rejtelmek között, megtanulva esztétikám legfontosabb törvényét, hogy nem szabad agyonelemezni az alkotást, hogy megölöm, ha szerteboncolom. Kell, hogy egy ponton, egy bizonyos ponton ne csak munkatársa, de áldozata is legyek az alkotónak, hogy eldőljek előtte, mert eltalált, és úgy pusztuljak bele az általa kapott élménybe, hogy ne is sejtsem egész világosan, mi hát a fegyvere. (...) Arról se tudtam, hogy valaminek vége lett azon a délutánon, egész pontosan nemcsak befejeződött, de meg is kezdődött valami: író még nem voltam, de bámész és henye szórakozó helyett olvasó már igen."
"Egy halmaz könyvet rakott a karomba, a tanári könyvtárból válogatta őket, hetente megkaptam a magam olvasnivalóját, szombatonként meg számonkérte. Ott ültem nála minden áldott szombat délután, a legkisebbik fia meg a felesége társaságában, s beszámoltam az olvasmányaimról, mert mindjárt az elején, amikor foglalkozni kezdett velem, közölte, tévhit, hogy az író azzal kezdődik, hogy ír, az író azzal kezdődik, hogy olvas. Míg le nem érettségiztem, ott állt mellettem rendületlen bizalmával és szeretetével, bírált, irányított, tanított. Néha akkorákat döfött belém, hogy majd elvéreztem, novelláimban, az általam regénynek képzelt írásokban sorra kijavította a rossz kifejezéseket, mintha magyardolgozatok volnának, s odaírta a megoldást is, a helyes mondatot, amelyet szerinte nekem magamtól is meg kellett volna találnom. Nagy romantikus korszakom idején egyszer becsukott a kémiai előadóba, és azt mondta, nem enged ki a helyiségből, míg le nem írom a Szent Anna utcától az intézetig vezető utat. Kiderült, nem tudom, fogalmam sincs, miféle épületek, milyen külsejű házak mellett haladok el, mert nem figyeltem meg, merre járok." |
|
 |
rumci
2008-12-06 14:47:47
|
134
|
| A nyelvhelyességi sztenderd szókapcsolatot én se tudom értelmezni, de azt azért nem mondanám, hogy a sztenderd nem használatos. Azon persze sokan és sokat vitatkoztak, hogy mi is a norma, és mi is a sztenderd. Van, aki szerint a norma egy eszményi nyelvváltozat, a sztenderd meg a mindennapi, átlagos. Én inkább azok táborába tartozom, akik a sztenderdet (természetesen egyes számban!) egy kitüntetett: origószerű nyelvváltozatnak tekintem, míg a normát teljesen más jelentésben használom: normán minden egyes nyelvváltozatnak a mögöttes ideáltípusát értem. (Ez a szóhasználat a Tolcsvai Nagy Gáboréhoz áll közel, ha jól sejtem; a másik képviselője például Wacha Imre.) |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2008-12-06 14:37:18
|
133
|
Okos és jól érvelő hozzászólásodnak van egy érdekes pontja.
Ezt írod:
"– nyelvhelyességi sztenderdek szerint nem – " (ez arra vonatkozik, hogy a nákoló nem "énekel" hibátlanul).
Hogy van ez a "nyelvhelyességi szendertek"? Valamilyen intézmény bocsátotta ki őket? (Tulajdonképpen bajom van a sztendertek szóval is - a hazai szakmában normáról szokás beszélni, és a többes szám is gond...). Van egy hallgatólagos norma, amely szerint a nákolás helytelen. Ez a norma - mint korábban leírtam - egy atavisztikus igeragozási paradigmára megy vissza, amely kb. így nézhetett ki: -ék, -Ál, -A, -Ánk, -Átok, -Ának. Azaz az efgyes szám első személyben egyetlen rag van, hangrendi illeszkedéstől függetlenül. Ez a paradigma ma már csak a feltételes mód jele után él, más haszználati formái elavultak. Olyannyira elavultak, hogy már ellenkeznek a nyelvérzékkel, tanulni kell. Éppen ezért fenyegetik mindazok a konnotációk, amelyek az ilyen tanult normát szokták: előbb-utóbb mesterkéltnek fog tűnni. Azt mondhatnók, hogy -nók sorsára juthat.
Egy korábbi hozzászólásban említettem Jó György nevét. A kötelező iskolázás miatt ma már aligha vannak Jó Györgyök, akit a magyar irodalomban az érintetlen, ösztönös intelligencia mintapéldájának tekinthetünk. Ezt azért hozom fel, mert úgy gondolom, hogy azok a nyelvhasználati követelmények, amelyek ilyen mértékben függenek az iskolázottságtól, a nyelvi területről áttolódnak a szociológiaira. |
|
Előzmény:
 |
cidri
2008-12-05 23:38:18
|
129
|
Megkérdezhetem, hogy hol szerezted a tapasztalataidat a "beégetés" korrigálásáról?
"Mindez rengeteg idejét, energiáját, figyelmét vonja el a beszélőnek magáról a tartalomról, azaz hogy mit is akar tkp. mondani." – ez például nem törvényszerű, hanem alkati kérdés; attól függ, mennyire könnyen kizökkenthető az illető a mondanivalójából – ha könnyen kizökkenthető, akkor vagy magával, vagy a másikkal kezd el gondolatban foglalkozni, és az eredeti téma háttérbe szorul. Ez viszont, még egyszer, alkati és nem nyelvhasználati kérdés – a nyelvhasználat a zavar apropója, de ha az alkat adott, nyelvhasználattól függetlenül is elterelhető a figyelem, ha erősebb a megfelelni vágyás, mint a közlésvágy – talán a legfeltűnőbben akkor vehető ez észre, amikor – közhelyes szituációt említek – egy fiúnak tetszik egy lány vagy vice versa, és megpróbál "bevágódni", azt mondani, amit a másik hallani akar, az ezzel járó puhatolózással, figyelemmel, önkorrekcióval együtt, amitől kívülálló számára igen bárgyúnak tűnhet, holott a helyzettől függetlenül a képességeivel esetleg semmi gond.
"Tehát nem mond annyira okosat, mint amennyire okosat tudna mondani, ha több figyelme jutna a tartalomra. Magyarán butábbnak látszik, mint amilyen." – tartsunk sorrendet, ki mire figyel elsősorban – aki elsősorban javít, és másodsorban vagy egyáltalán nem foglalkozik a tartalommal, az eleve másodlagosnak vagy teljesen elhanyagolhatónak tartja a tartalmat a formához képest – különben nem könyvelné el a butaságot, hanem visszakérdezne. Attól, hogy megelőlegezed a butaság látszatát annak számára, akit kijavítottak, a helyzet éppenséggel úgy is feltűnhet, hogy a tartalom nem érdekli azt, aki kijavít – nézőpont dolga, a helyzetből ki mit hoz ki vagy ki mit szűr le magának.
"A nákolás alacsony presztízsének talán legfontosabb összetevője az a tévhit, hogy "nyelvtanilag helytelen". Ha ezt elfogadnánk, akkor valóban lehetne olyan következtetéseket levonni, hogy aki nem képes helyesen megtanulni beszélni, az ostoba;" – nem; ezt a következtetést akkor lehetne levonni, ha elfogadjuk, hogy az ostobaság vagy okosság mércéje a helyes nyelvhasználat.
"Az éneklős hasonlatban az sántít, hogy ott a két énekes ugyanabból a kottából énekel, és objektíve eldönthető, ha valamelyik eltér attól, azaz objektíve megmondható, ha valamelyik "helytelenül" énekel." – a hasonlat általad való kommentálásában pedig az sántít, hogy nem beszéltem kottáról egyáltalán, sőt, nem is gondoltam kottára. Eleve kevesen vannak azok, akik tudnak kottát olvasni, azokhoz képest, akik nem; azokból pedig, akik képesek kottából énekelni, végképp nincsen sok. Hétköznapibb az a helyzet, hogy hallás után sajátítanak el az emberek egy dallamot (énekórán, tévéből, rádióból, szülőktől) – és mégis különböző színvonalon éneklik vissza; akinek születési adottságánál vagy gyakorlatánál fogva szebb, tisztább hangja van, az szebben énekel.
"A nákoló és nem nákoló viszont különböző "kottából" énekel, s mindkettő hibátlanul." – nyelvhelyességi sztenderdek szerint nem – azon túl pedig a nyelvhasználat nem minősíthető, hiszen ismerni kellene hozzá a szövegkörnyezetet és szövegösszefüggést. Egyetlen nyelvtani – ezesetben ragozási - sajátosság szerint minősíteni vagy megelőlegezni azt, hogy a beszéd hibátlan-e vagy sem, kissé merész.
"Hogy miért nem beszélnek itt a hozzászólók tájszólásban? Vszleg nem az az anyanyelvváltozatuk. (A fehér bőrű emberjogi aktivistának is hiába mondanák, hogy "ha már annyia harcolsz a feketék jogaiért, miért nem vagy fekete?!". 8-))" – ez a példa pedig már annyira sántít, hogy mankóra szorul:-), ugyanis semmiféle jogot nem kell kivívni, szólásszabadság van, mindenki olyan nyelvhelyességi szinten nyilvánulhat meg, amilyenen akar vagy tud. Ha arra gondolsz, hogy formai okok miatt leszólja egyik ember a másikat, és ez zavaró, úgy a nyelvhasználat értékének egalizálása tüneti kezelés, ráadásul nem is valami hatékony – attól, hogy valamit lefröccsentünk az egyformaság egyenfestékével, nem egyformább lesz, csak maszatosabb – a zavaró jelenséget csírájában kell elfojtani, és mivel a csírája ezesetben a leszóló felszínességében gyökerezik, hatékonyabb tükröt tartani elé, és közölni vele, hogy ne legyen már akkora felszínes tapló, a helyes nyelvhasználatával együtt vagy amellett, esetleg amögött – tapasztalatból mondhatom, hogy ez minden egyéb érvelésnél hatékonyabb:-)
"Plusz az írásbeli megformálásnál inkább lehetséges felülbírálni a beégetett szabályokat, hiszen van idő a szerkesztésre, átnézésre (ne adj' isten, lektoráltatásra). Szóval a fenti problémák leginkább a valós idejű beszédre érvényesek." – valóban inkább lehetséges felülbírálni írásban, de kevésbé lehet felülírni – mint ahogyan írásban kevésbé sajátítható el egy idegen nyelv, mint élő környezetben, beszéd közben, használat során, úgy a nyelvi sajátosságokat is valós idejű beszéd közben veszi át az ember. Mindazonáltal az, hogy "írásban lehetséges felülbírálni", jelzi azt, hogy a nyelvi sztenderd létezik - hogy a hozzá való igazodás szándéka is létezik-e és az mércéje lehet-e az igényességnek, az vitatható.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|