Keresés

Részletes keresés

hacso Creative Commons License 2008-12-04 09:12:18 127

Hadd vitatkozzak 1-2 állításoddal.


A "be van égetve" szerintem csak a kisgyermekkorban elsajátított nyelvváltozatra áll. Ha később valamelyik szabályt a beszélővel "felül akarja bíráltatni" valaki, akkor rendszeresen kijavítja az illető beszédét a másik szabály szerint. A beszélő ezekből a javításokból jól-rosszul kialakít egy alternatív szabályt. Ez az új szabály azonban nincs "beégetve", automatikusan továbbra is a beégetett szabály aktivizálódik. A beszélő pedig ezután kénytelen állandó kontroll alatt tartani a beszéde megformálását, mielőtt kimondaná a szavait. Először is fel kell ismernie, hogy olyan szabályt akar alkalmazni, melynek van nem beégetett alternatívja is már a fejében. Ezután el kell nyomnia a beégetettet, hiszen az akar aktivizálódni. Majd használnia kell a - nem is biztos, hogy tökéletesen absztrahált - új szabályt. Mindez rengeteg idejét, energiáját, figyelmét vonja el a beszélőnek magáról a tartalomról, azaz hogy mit is akar tkp. mondani. Tehát nem mond annyira okosat, mint amennyire okosat tudna mondani, ha több figyelme jutna a tartalomra. Magyarán butábbnak látszik, mint amilyen.

 

A nákolás alacsony presztízsének talán legfontosabb összetevője az a tévhit, hogy "nyelvtanilag helytelen". Ha ezt elfogadnánk, akkor valóban lehetne olyan következtetéseket levonni, hogy aki nem képes helyesen megtanulni beszélni, az ostoba; ha aki nem beszél helyesen magyarul, az nem is (jó) magyar; stb. Az éneklős hasonlatban az sántít, hogy ott a két énekes ugyanabból a kottából énekel, és objektíve eldönthető, ha valamelyik eltér attól, azaz objektíve megmondható, ha valamelyik "helytelenül" énekel. A nákoló és nem nákoló viszont különböző "kottából" énekel, s mindkettő hibátlanul.

 

Hogy miért nem beszélnek itt a hozzászólók tájszólásban? Vszleg nem az az anyanyelvváltozatuk. (A fehér bőrű emberjogi aktivistának is hiába mondanák, hogy "ha már annyia harcolsz a feketék jogaiért, miért nem vagy fekete?!". 8-)) Plusz az írásbeli megformálásnál inkább lehetséges felülbírálni a beégetett szabályokat, hiszen van idő a szerkesztésre, átnézésre (ne adj' isten, lektoráltatásra). Szóval a fenti problémák leginkább a valós idejű beszédre érvényesek.

A hozzászólás:
cidri Creative Commons License 2008-12-04 04:14:48 120
"A gyerekkorban megtanult "nyelvtan" viszont "be van égetve", nem lehet felülírni." – mint érintett hadd vitatkozzam ezzel, felül lehet írni. Megengedem, nem túl gyakori, hiszen ahhoz, hogy egy minta beégjen, szükséges, hogy az ember sokat tartózkodjon olyan közegben, amelyet elfogad, és amelynek nyelvi fordulatait így mintegy észrevétlenül átveszi. A cizellált szalonmagyar nyelvhasználat és a tájszólás közege, csakúgy, mint a mögötte lévő életforma és olvasottság, jellemzően eltérő. Ugyanakkor, mint ahogyan idegen nyelven is megtanulhatunk folyékonyan, és beszélhetünk magyarokkal magyarul, németekkel németül, angolokkal angolul, gond nélkül váltva egyikről a másikra, úgy nincs kizárva az sem, hogy valaki tájszóljon tájnyelvi közegben és cizelláltan szóljon szalonnyelvi közegben, feltéve, hogy mindkettőt "magába égette".
Egyébként amikor hivatásos írók használják műveikben ábrázolás eszközeként a tájnyelvi fordulatokat, ritmust, szerkesztést, érezni lehet, ki az, aki valóban "magába égette" a tájnyelvet, és ki az, aki "úgy tesz, mintha" – visszatetsző, amikor az értelmiségi a tájnyelvi ember fejével szeretne gondolkodni, de az értelmiségi fejével gondolkodik, majd az ebből kibontott helyzetet és a benne lévők beszédét tájnyelvesíti.

"Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki tudja meg, hogy nincs nyelvileg helytelen, csak nyelvváltozatok vannak. És ha egyik ember nem bántaná a másikat az olyan nyelvi formák miatt, melyekről nem tehet (suksük, nák, nem-e)." – úgy áll a helyzet, hogy a –nék forma jellemzően választékos szövegkörnyezetben fordul elő, míg a -nák kevésbé választékosban, ez képezheti értékelés tárgyát, amennyiben a választékosság többet ér, mint annak hiánya. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha minden különösebb képzettség nélkül énekelnél egy dalt – kicsit elcsúszva, kicsit pontatlanul, de érthetően, élvezhetően -, majd ugyanezt elénekelné egy tiszta hangú, képzett énekes – akár értékskálára helyezed az elhangzottakat, akár nem, a különbség fennáll és hallható.

Ezen túlmenően a megbélyegzésnek, kirekesztésnek véleményem szerint nem érdemes nagy feneket keríteni vagy óriási jelentőséget tulajdonítani. A tájnyelvi környezetben élők többsége nem a helyes nyelvhasználatból él, és nem is azzal identifikálja magát; a –nákolás nem büntetőjogi kategória, adót nem fizet, fájni nem fáj, legfeljebb a vájtfülűeknek:-) Soha nem hallottam, hogy tájszólással beszélők egymásnak felrótták volna a nyelvhasználatot, vagy polemizáltak volna a megkérdőjelezhető eseteken, míg az ebből vagy ekörül élőkkel ez gyakrabban megtörténik, a -nákolásnál kevésbé vitás esetek kapcsán is. Ebbe a topikba sem írt tájszólással senki, annak dacára, hogy a két forma egyenértékűsége mellett érveltek:-) De azért, ugye, nem vagytok kirekesztők.

Más kérdés, mennyire tekinthető helyes vagy elfogadható tendenciának, ha a közéleti orgánumokban tért hódít a pongyolaság. Ha értelmezési nehézséget okoz, szerintem kerülendő. (Például a topikban idézett "nagy jó ebéd" – "nagyon jó ebéd" másféle értelmet fed le, és gyermekek táboroztatásakor nincs különösebb következménye, melyik hangzik el, de ha pl. szerződést fogalmaz valaki, nem árt minden szónak helyén és helyesen állnia, hogy vitás esetben konkrét legyen a hivatkozási alap, nem árt tudatosítani a különbségeket, azok jelentőségét; amikor kijavítja a tanár a helytelen nyelvhasználatot, ezeknek a különbségeknek az érzékelésére vezet rá, legalábbis, ha érti a dolgát, ez nem megszégyenítés vagy üldözés kérdése.)
Előzmény:
hacso Creative Commons License 2008-12-02 23:42:39 44
Senki nem akarja normává emelni a nákolást. A normává emelés és a megbélyegzés között még elég tágas a tér. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki tudja meg, hogy nincs nyelvileg helytelen, csak nyelvváltozatok vannak. És ha egyik ember nem bántaná a másikat az olyan nyelvi formák miatt, melyekről nem tehet (suksük, nák, nem-e). Szóval nem arról beszélek, hogy valaki bazmegel, vagy hogy szűk a szókincse. Ezeken lehet változtatni. A gyerekkorban megtanult "nyelvtan" viszont "be van égetve", nem lehet felülírni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!