Írod:
"Mindez igaz is lenne a nyelvészről, ha az nem alkotna olyan nyelvtani leírást a magyar nyelvről, ahol az említett ragnak nincs *-nák, csak -nék alakja. "
A komolyan vehető nyelvészeknek is jelentős része alkalmazkodik egy vitatható helyzethez, mégpedig ahhoz, hogy egy ideális, úgty nevezett "jól formál" nyelvet vesz alapul. Olyat mondani, hogy a "...-nak nincs *-nák alakja", nyilvánvalóan értelmetlen, hiszen tudjuk, hogy van ilyen alakja. Itt kezdődik a minősítés: a nyelvművelő nem tagadja, hogy ilyen alak létezik, de azt állítja, hogy ez helytelen.
Amennyiben a nyelvleírás nem a jól formált nyelvre koncentrál, észre kell vennie az ilyen alakokat. Miután észrevette, két következmény lehetséges: annak tárgyilagos konstatálása, hogy van ilyen alak, vagy az így feltárt alak stigmatizálása. Tulajdonképpen ez a tudományosság választóvize.
Naponta hallom a rádióban, hogy "Nugaton napközben 8 fok lesz, délen még ettől is több". Az én nyelvváltozatomban ilyen nincs, ott "annál is több lenne". Tudom, hogy vannak emberek, akiket ez a forma is frusztrál, de azt is tudom, hogy ez nincs stigmatizálva.
Más ellenérv. Írom: " tudom, hogy ez nincs stigmatizálva." És azt is tudom, hogy egy tisztességes köznyilatkozó ilyenkor bocsánatot kér a rádióban, mondván, hogy ez helytelen magyar beszéd (mármint a határozói igeragozás). Azaz a "stigmatizálva" alak stigmatizálva vagyon. Azt mondják, hogy germanizmus. Már az sem érthető, hogy miért baj, ha germanizmus, de ez nem az, ez latinizmus. Ami szintén nem baj. |