|
|
 |
scasc
2008-12-08 13:21:16
|
147
|
Azon, hogy melyik morfémaváltozatot használjuk, ugyanúgy lehet változtatni, mint azon, hogy azt mondom "bazdmeg" vagy azt, hogy "a fenébe", esetleg "anemjóját".
A -nékelés ugyanúgy megtanulható egy -nákoló számára, mint az, hogy nem "illik" bazdmegleni adott környezetben. Semmivel sem nehezebb, semmivel sem könnyebb.
Nem stigmatizálok per se. De véleményem szerint a nyelvi illemtanhoz hozzátartoznak a ragozási paradigmák is. És a jó szülő megtanítja a gyereknek, hogy nem köpdösünk, nem a kezünkbe fújjuk az orrunk. Ha meg a szülő nem, akkor a lelkiismeretes tanár feladata.
Szerintem ez áll fenn a nyelvi kérdésekben is. Az (iskolai) tanár feladata, hogy megmondja: (mint a köpködés): ez nem helyes! Az (egyetemi) tanár elmondhatja, hogy ja, nem helyes, de van aki így mondja. Az egyetemi szociológus is elmondja, hogy ja, nem helyes itt, az előadóban köpdösni, de vannak, akik teszik az utcán.
Ámen. |
|
 |
cidri
2008-12-04 04:14:48
|
120
|
"A gyerekkorban megtanult "nyelvtan" viszont "be van égetve", nem lehet felülírni." – mint érintett hadd vitatkozzam ezzel, felül lehet írni. Megengedem, nem túl gyakori, hiszen ahhoz, hogy egy minta beégjen, szükséges, hogy az ember sokat tartózkodjon olyan közegben, amelyet elfogad, és amelynek nyelvi fordulatait így mintegy észrevétlenül átveszi. A cizellált szalonmagyar nyelvhasználat és a tájszólás közege, csakúgy, mint a mögötte lévő életforma és olvasottság, jellemzően eltérő. Ugyanakkor, mint ahogyan idegen nyelven is megtanulhatunk folyékonyan, és beszélhetünk magyarokkal magyarul, németekkel németül, angolokkal angolul, gond nélkül váltva egyikről a másikra, úgy nincs kizárva az sem, hogy valaki tájszóljon tájnyelvi közegben és cizelláltan szóljon szalonnyelvi közegben, feltéve, hogy mindkettőt "magába égette". Egyébként amikor hivatásos írók használják műveikben ábrázolás eszközeként a tájnyelvi fordulatokat, ritmust, szerkesztést, érezni lehet, ki az, aki valóban "magába égette" a tájnyelvet, és ki az, aki "úgy tesz, mintha" – visszatetsző, amikor az értelmiségi a tájnyelvi ember fejével szeretne gondolkodni, de az értelmiségi fejével gondolkodik, majd az ebből kibontott helyzetet és a benne lévők beszédét tájnyelvesíti.
"Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki tudja meg, hogy nincs nyelvileg helytelen, csak nyelvváltozatok vannak. És ha egyik ember nem bántaná a másikat az olyan nyelvi formák miatt, melyekről nem tehet (suksük, nák, nem-e)." – úgy áll a helyzet, hogy a –nék forma jellemzően választékos szövegkörnyezetben fordul elő, míg a -nák kevésbé választékosban, ez képezheti értékelés tárgyát, amennyiben a választékosság többet ér, mint annak hiánya. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha minden különösebb képzettség nélkül énekelnél egy dalt – kicsit elcsúszva, kicsit pontatlanul, de érthetően, élvezhetően -, majd ugyanezt elénekelné egy tiszta hangú, képzett énekes – akár értékskálára helyezed az elhangzottakat, akár nem, a különbség fennáll és hallható.
Ezen túlmenően a megbélyegzésnek, kirekesztésnek véleményem szerint nem érdemes nagy feneket keríteni vagy óriási jelentőséget tulajdonítani. A tájnyelvi környezetben élők többsége nem a helyes nyelvhasználatból él, és nem is azzal identifikálja magát; a –nákolás nem büntetőjogi kategória, adót nem fizet, fájni nem fáj, legfeljebb a vájtfülűeknek:-) Soha nem hallottam, hogy tájszólással beszélők egymásnak felrótták volna a nyelvhasználatot, vagy polemizáltak volna a megkérdőjelezhető eseteken, míg az ebből vagy ekörül élőkkel ez gyakrabban megtörténik, a -nákolásnál kevésbé vitás esetek kapcsán is. Ebbe a topikba sem írt tájszólással senki, annak dacára, hogy a két forma egyenértékűsége mellett érveltek:-) De azért, ugye, nem vagytok kirekesztők.
Más kérdés, mennyire tekinthető helyes vagy elfogadható tendenciának, ha a közéleti orgánumokban tért hódít a pongyolaság. Ha értelmezési nehézséget okoz, szerintem kerülendő. (Például a topikban idézett "nagy jó ebéd" – "nagyon jó ebéd" másféle értelmet fed le, és gyermekek táboroztatásakor nincs különösebb következménye, melyik hangzik el, de ha pl. szerződést fogalmaz valaki, nem árt minden szónak helyén és helyesen állnia, hogy vitás esetben konkrét legyen a hivatkozási alap, nem árt tudatosítani a különbségeket, azok jelentőségét; amikor kijavítja a tanár a helytelen nyelvhasználatot, ezeknek a különbségeknek az érzékelésére vezet rá, legalábbis, ha érti a dolgát, ez nem megszégyenítés vagy üldözés kérdése.) |
|
A hozzászólás:
 |
hacso
2008-12-02 23:42:39
|
44
|
| Senki nem akarja normává emelni a nákolást. A normává emelés és a megbélyegzés között még elég tágas a tér. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki tudja meg, hogy nincs nyelvileg helytelen, csak nyelvváltozatok vannak. És ha egyik ember nem bántaná a másikat az olyan nyelvi formák miatt, melyekről nem tehet (suksük, nák, nem-e). Szóval nem arról beszélek, hogy valaki bazmegel, vagy hogy szűk a szókincse. Ezeken lehet változtatni. A gyerekkorban megtanult "nyelvtan" viszont "be van égetve", nem lehet felülírni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|