|
|
 |
Mancstulaj
2008-12-03 12:53:59
|
202
|
Jézusxxx!
Nagyon drukkolok Neked! Kitartást és tényleg ne veszítsd el a humorérzéked! Jót kacagtam a vicceiden. Mi is humorral kezeltük apósomat, amikor benn volt a kórházban, amikor kapta a zacsis kaját csövön keresztül egyenesen a vékonybelébe, és lefolyt, a párom fennhangon azt mondta a nővérkének, hogy hallja apósom is, hogy: "Erzsike néni, apu meguzsonnázott. "
Tényleg csoda, hogy nem lettél cukros.
Gyógyulj meg!!!!!!
Orsi |
|
A hozzászólás:
 |
Jezusxxx
2008-11-30 10:53:42
|
201
|
Üdv!
A nyáron, egészen pontosan június 17-én erős hasi fájdalommal küldött a
háziorvos a sebészetre. A fájdalom nem akart szűnni, sőt egyre inkább
erősödött és szétterjedt a mellkasomba és a hátamba. A hasam deszka
kemény, betapinthatatlan volt. A sebészeten, miután vért, vizeletet
vettek, ledugtak egy orrszondát és megcsinálták az alapvető
vizsgálatokat, azonnal megműtöttek. Mint később kiderült a kórházba menet
már félsokkos állapotban voltam és éppen hogy időben értünk be. Másnap
az intenzíven ébredtem. Acut pancreatitis volt a diagnózis. A második
napon légzési nehézségeim támadtak (a gyulladástól megduzzadt szerveim
nyomták a rekeszizmomat, ami pedig a tüdőmet) és lélegeztetőgépre
kerültem öt napra. Az orvosok szerint 20% esélyem volt az életben
maradásra ezekben a napokban. Aztán végül leszedtek a gépről és pár nap
után lekerültem a sebészetre, ahonnan a feltűnően hamar hazaengedtek,
mivel rohamosan javult az állapotom. Egy hét múlva azonban megint vissza
kellett mennem. Lázas lettem és hánytam. A draincső helyből, ami még nem
hegedt be és a műtéti sebből sűrű váladék folyt. Egy hétig a sebészeten
voltam, de csak romlott minden, az öblítő drenázs ellenére is, így a
kivizsgálások után újabb műtét. Ja, a műtét előtti napon pungálni
kellett, mert folyadékgyülem keletkezett a tüdőm körül. Bementem a CT-be,
ott állt egy rakás orvos, aztán az egyik nekilátott a melónak. Asszongya:
"egy kis szúrást fog érezni a hátán". Aha. Kis szúrás... Azt hittem
berosálok, pedig azér én bírom a strapát... Visszatérve a műtétre. Ezúttal
már a sebészeknek ki kellett venniük a pancreas 2/3-át, mivel elhalt, így
az új deagnózis acut haemorrágiás pancreatitis. A műtét hosszú volt és
nehéz (egyszer vissza is kellett hozni...). Újra intenzív. Két napig
lélegeztetőn, aztán anélkül még ötöt. Majd még több hét a sebészeten,
úgy, hogy naponta mosták át a hasüreget. Így aztán összesen 1,5 hónapig
voltam bent a kórházban. 22 kilót fogytam és szörnyen legyengültem. Ami
viszont fontos: nem lettem cukros, amit a csoda kategóriába sorolnak
többen is, nem beszélve arról, hogy egyáltalán élek. A kórház után
iszonyatosan nehéz volt. A draint nem vették ki, még két hónapig
sipolyzsák lógott a hasamon és abba ürült a genny. Mondhatni újra kellett
tanulni járni, annyira elsorvadtak a sok fekvéstől az izmaim. A diétás
étrend bevezetése se volt egyszerű, igaz mikor elkezdtem szedni a kreont,
jobb lett az étvágyam. Érdekes egyébként, hogy viszonylag hamar
elkezdhettem szájon át enni, aminek rendkívül örültem, ugyanis a táptól
hánytam, meg hasmenésem volt.
Azóta kéthetente járok kontrollra a
sebészetre, ahol még mindig szedegetik a belső varratokat (na az se túl
kellemes...). Alapvetően javulok, ha lassan is, de hízom. A legutóbbi
vérképem szinte tökéletes: süllyedés 9, fehérvérsejt 5,78, lipáz, amiláz
normális, cukor 4,6, CRP 2,2 (!!!). Piszok nehéz átvészelni, de meg lehet
csinálni. Aki ilyen helyzetbe kerül, elsősorban azt tudom neki ajánlani
(bármily furcsa), hogy ne veszítse el a humorérzékét. És ezt komolyan
mondom, saját tapasztalatból. Ez a fajta hozzáállás ugyanis fontosabb,
mint bármi más, jobban mondva minden más hiábavaló enélkül. Én az
intenzíven pl. vicceket gyártottam. Ilyen baromságokat pl., hogy "Mi a
sebész kedvenc filmje? ... A Penge" vagy "Miért szereti a patológus a
problémákat? ... Mert lehet őket boncolgatni."...stb. Aki meg akar
gyógyulni, annak el kell tudni utasítania a sajnálatot, legfőképp az
önsajnálatot tapasztalatom szerint. A nyavalygás sehova sem vezet. Ja és
amit még fontosnak tartok megemlíteni: ősszel töltöttem be a 25.
életévemet. Nem derült ki, mi okozta... Ha bárkinek kérdése van,
nyugodtan tegye fel, igyekszem válaszolni! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|