Keresés

Részletes keresés

Mancstulaj Creative Commons License 2008-12-03 12:53:59 202

Jézusxxx!

 

Nagyon drukkolok Neked! Kitartást és tényleg ne veszítsd el a humorérzéked! Jót kacagtam a vicceiden. Mi is humorral kezeltük apósomat, amikor benn volt a kórházban, amikor kapta a zacsis kaját csövön keresztül egyenesen a vékonybelébe, és lefolyt, a párom fennhangon azt mondta a nővérkének, hogy hallja apósom is, hogy: "Erzsike néni, apu meguzsonnázott. "

Tényleg csoda, hogy nem lettél cukros.

Gyógyulj meg!!!!!!

Orsi

A hozzászólás:
Jezusxxx Creative Commons License 2008-11-30 10:53:42 201
Üdv!

A nyáron, egészen pontosan június 17-én erős hasi fájdalommal küldött a

háziorvos a sebészetre. A fájdalom nem akart szűnni, sőt egyre inkább

erősödött és szétterjedt a mellkasomba és a hátamba. A hasam deszka

kemény, betapinthatatlan volt. A sebészeten, miután vért, vizeletet

vettek, ledugtak egy orrszondát és megcsinálták az alapvető

vizsgálatokat, azonnal megműtöttek. Mint később kiderült a kórházba menet

már félsokkos állapotban voltam és éppen hogy időben értünk be. Másnap

az intenzíven ébredtem. Acut pancreatitis volt a diagnózis. A második

napon légzési nehézségeim támadtak (a gyulladástól megduzzadt szerveim

nyomták a rekeszizmomat, ami pedig a tüdőmet) és lélegeztetőgépre

kerültem öt napra. Az orvosok szerint 20% esélyem volt az életben

maradásra ezekben a napokban. Aztán végül leszedtek a gépről és pár nap

után lekerültem a sebészetre, ahonnan a feltűnően hamar hazaengedtek,

mivel rohamosan javult az állapotom. Egy hét múlva azonban megint vissza

kellett mennem. Lázas lettem és hánytam. A draincső helyből, ami még nem

hegedt be és a műtéti sebből sűrű váladék folyt. Egy hétig a sebészeten

voltam, de csak romlott minden, az öblítő drenázs ellenére is, így a

kivizsgálások után újabb műtét. Ja, a műtét előtti napon pungálni

kellett, mert folyadékgyülem keletkezett a tüdőm körül. Bementem a CT-be,

ott állt egy rakás orvos, aztán az egyik nekilátott a melónak. Asszongya:

"egy kis szúrást fog érezni a hátán". Aha. Kis szúrás... Azt hittem

berosálok, pedig azér én bírom a strapát... Visszatérve a műtétre. Ezúttal

már a sebészeknek ki kellett venniük a pancreas 2/3-át, mivel elhalt, így

az új deagnózis acut haemorrágiás pancreatitis. A műtét hosszú volt és

nehéz (egyszer vissza is kellett hozni...). Újra intenzív. Két napig

lélegeztetőn, aztán anélkül még ötöt. Majd még több hét a sebészeten,

úgy, hogy naponta mosták át a hasüreget. Így aztán összesen 1,5 hónapig

voltam bent a kórházban. 22 kilót fogytam és szörnyen legyengültem. Ami

viszont fontos: nem lettem cukros, amit a csoda kategóriába sorolnak

többen is, nem beszélve arról, hogy egyáltalán élek. A kórház után

iszonyatosan nehéz volt. A draint nem vették ki, még két hónapig

sipolyzsák lógott a hasamon és abba ürült a genny. Mondhatni újra kellett

tanulni járni, annyira elsorvadtak a sok fekvéstől az izmaim. A diétás

étrend bevezetése se volt egyszerű, igaz mikor elkezdtem szedni a kreont,

jobb lett az étvágyam. Érdekes egyébként, hogy viszonylag hamar

elkezdhettem szájon át enni, aminek rendkívül örültem, ugyanis a táptól

hánytam, meg hasmenésem volt.

Azóta kéthetente járok kontrollra a

sebészetre, ahol még mindig szedegetik a belső varratokat (na az se túl

kellemes...). Alapvetően javulok, ha lassan is, de hízom. A legutóbbi

vérképem szinte tökéletes: süllyedés 9, fehérvérsejt 5,78, lipáz, amiláz

normális, cukor 4,6, CRP 2,2 (!!!). Piszok nehéz átvészelni, de meg lehet

csinálni. Aki ilyen helyzetbe kerül, elsősorban azt tudom neki ajánlani

(bármily furcsa), hogy ne veszítse el a humorérzékét. És ezt komolyan

mondom, saját tapasztalatból. Ez a fajta hozzáállás ugyanis fontosabb,

mint bármi más, jobban mondva minden más hiábavaló enélkül. Én az

intenzíven pl. vicceket gyártottam. Ilyen baromságokat pl., hogy "Mi a

sebész kedvenc filmje? ... A Penge" vagy "Miért szereti a patológus a

problémákat? ... Mert lehet őket boncolgatni."...stb. Aki meg akar

gyógyulni, annak el kell tudni utasítania a sajnálatot, legfőképp az

önsajnálatot tapasztalatom szerint. A nyavalygás sehova sem vezet. Ja és

amit még fontosnak tartok megemlíteni: ősszel töltöttem be a 25.

életévemet. Nem derült ki, mi okozta... Ha bárkinek kérdése van,

nyugodtan tegye fel, igyekszem válaszolni!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!