Keresés

"- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek"

Talán nem véletlen, hogy az ókori görögök amazonlegendái is zömében Anatóliához köthetők. Lehet, hogy az ősi matriarchátus lenyomata lenne ez a szellemi életben?

Az, hogy a nők uralkodók, ill. papnők voltak ezekben a társadalmakban, régészetileg vagy forrásokkal bizonyítható-e?

"az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. "

A Magna Mater természetesen egy latin fordítása/átírása a Nagy Anya v. Nagy Istennő helyi elnevezéseinek.

Anatólia ősi, preindoeurópai nyelveiről nagyon keveset tudunk, és a helyzet - hacsak nem találnak újabb  jelentős írásos leleteket - aligha fog javulni.

Mindenesetre a kevéske rendelkezésre álló anyagból az tűnik ki, hogy Anatólia és az Égeikum ősi nyelvei nem sorolható be sem az indoeurópai, sem az afroázsiai nyelvcsaládba.

Az azonban már nem bizonyítható, hogy ezek a népek egy közös nyelvcsaládba vagy egymástól független nyelvi csoportokba tartoztak.

Valószínűbb, hogy ez utóbbi.

Nem akarom itt túlságosan részletezni, mert úgy veszem észre, hogy nincs rá túl nagy igény a kedves fórumozók körében, de minden hibája ellenére is elég jó és olvasmányos könyv.

Végkövetkeztetések:

- Anatólia és a keleti mediterrán térség sokkal fontosabb szerepet játszott a korai városias civilizációk kialakulásában, mint azt korábban véltek. A korábbi kutatások, feltárások főleg Egyiptom- és Mezopotámia-centrikusak voltak és ez mintegy determinálta és deformálta történelemszemléletünket. Egyiptomban még önellátó falvak domináltak, mikor Anatólia egyes részein már korai városias civilizációk virágoztak.

- Ezen korai civilizációk fejlődése Kr.e. 5.600 körül sok helyen  természeti katasztrófák következtében megtorpant. Később ugyan magukhoz tértek, de ekkor már megjelentek konkurrensekként a harciasabb patriarchális (pl. görögök, hettiták vagy a szemiták közül az akkádok, asszírok,  zsidók, arameusok stb.)népcsoportok, akik fokozatosan leigázták ezeket a városokat

- az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. Ezt később a patriarchális törzsek harcos férfi istenségei fokozatosan háttérbe szorították, a monoteizmus uralkodó válásával pedig még az írmagját is ki akarták irtani ennek a kultusznak, ami teljesen azért nem sikerült (lásd a pogányságba hajló Mária-kultuszt a katolikusoknál...)

- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek

- Anatólia későbbi hódítói, az indoeurópaiak (görögök, hettiták, örmények), ill. a délnyugati peremterületekre behatoló szemiták patriarchális társadalmi berendezkedésűek voltak. Világnézetük és életszemléletük a harc, a háború körül forgott (lásd trójai háború).

Szóval lehet, hogy ezek a megállapítások első nekifutásra banálisnak vagy megalapozatlannak tűnnek, a szerző számos kultúrtörténeti példát hoz fel állításai alátámasztására.

Megvásároltam egy könyvet a közelmúltban:

Ian Wilson: Az özönvíz előtt

Mielőtt valaki legyint, hogy micsoda fantazmagória vagy ökörség lehet ez, le kell szögeznem, hogy egész jó kis könyv, persze nem mindenben tudományos igényű.

Anatólia egy bizonyos időszakának neolitikus kultúráit taglalja, pl. a köznép körében talán kevésbé ismert, de felettébb érdekes Catal Hüyük-i kultúrát, ill, arra próbál többé-kevésbé tudományos bizonyítékokat keresni, hogy a Fekete-tenger korábbi  partvidéke egy kataklizma következtében (a Boszporusz földgátjának átszakadása és robbanásszerű vízszint-kiegyenlítődés a Földközi- és a Fekete-tenger között) víz alá került.

Ennek lenyomata lenne a környező népek szellemi kultúrájában a részletekben némileg különböző, de a lényeget tekintve nagyon hasonló vízözöntörténetek.