Tegnap óta felidéztem egy több mint négy éves ötletemet a témában, vagyis hogy az egésznek köze van a névmásokhoz (vagy a deixishez, vagy mihez - nem vagyok nyelvész, frazeológiát illetően kérem a nyelvészek segítségét). Az éppen beszélt nyelvet én így jelölném meg, leginkább 'a jelen nyelv' kifejezéssel. Tehát a tegnapi példák már ugrottak. Rumcinak válaszolom, hogy nem patetikusan, mint anyanyelvünkre, hanem mint éppen beszélt nyelvre értem a helyettesítést.
Több, az első személyre, annak helyére-idejére utaló névmásszerűségünk is van. Én ötöt találtam: én, most, jelen, itt, ez. (Ha van több, szóljatok). Tuladonképpen minddel lehetne utalni az éppen használt nyelvre, de nekem a 'jelen' a legszimpatikusabb. Használatban van írásban a 'jelen szerző', amely az 'én' személyes névmás helyett áll. Ugyanerre a célra az 'e sorok írója' is használatos, szintén névmásalapú (bár nekem ez kevésbé tetszik).
Például én két nyelvet beszélek úgy-ahogy, és itt most mindkét nyelven megadom őket: a jelen nyelv és az angol; Hungarian and the present language. |