|
|
 |
Miszerint
2008-11-11 15:08:06
|
230
|
Egy analógiával: ha az idegen szavak átvétele és beépülése ellen tiltakoznánk, az olyan lenne, mintha mondjuk a cigányokat utálnánk azért, mert itt élnek közöttünk. Mint ahogy ők is magyarok a maguk módján, úgy ezek a szavak is, mint pl. kalapács részei a szókincsünknek. Itt ez ellen senki nem emelt szót, nem értem, mi itt az apropója...
|
|
 |
Miszerint
2008-11-11 12:25:34
|
220
|
"Nincs határ, sajnos, én például akkor adtam fel a reményt, amikor a jól bevált magyar verő szó helyett behozták a szláv eredetű kalapács szót. Minek?!"
Tudod, mit? Azt mondom, ne keseregjünk a múlton, nézzünk előre!
Eljátsszuk, hogy nem vesszük észre, milyen módon lesz rohamosan ostoba, lompos és ködös jelentésű szavakkal tele a nyelvünk, mert elveink vannak: az elvtelenség.Ez nagyon fontos elv...!
Az ilyen cinikus hozzáállás savas jellegére ajánlanám lúgosítóképpen Kosztolányi 'Nyelv és lélek' című könyvének ide vonatkozó -külfödi szavak átvételéről szóló- fejezetét -'a magyarok végletességétől ments meg uram minket' jeligére :)
Olyan a dolog, mint N. Lajos bácsi az időjós, aki még most is büszkén harsogja, hogy nincs semmiféle változás időjárásunkban, nem kell dramatizálni, mindig is volak szélsőséges jelenségek, nem történt semmi új az elmúlt időben...
|
|
A hozzászólás:
 |
NevemTeve
2008-11-11 11:43:35
|
219
|
> Mert el tudom képzelni, hogy egyszer egy szép napon bemegyek egy boltba és -ad absurdum- már nem csak a kiló, de a gramm sem fogja azt jelenteni, amit jelentett,
Jó hírem van: ha most egy kiló parizert kérsz a boltban, az pont ugyanannyit jelent, mint öt vagy hetvenöt évvel ezelőtt.
> Urak/Hölgyek, hol van akkor a határ?
Nincs határ, sajnos, én például akkor adtam fel a reményt, amikor a jól bevált magyar verő szó helyett behozták a szláv eredetű kalapács szót. Minek?! |
|
Előzmény:
 |
Miszerint
2008-11-11 11:11:46
|
218
|
Üdv! Értékelem. Nos, igen, ezek a dolgok túlnőnek ítéleteinken, és ezzel meg kell tanulnunk együttélni, lázadozni -abban van valami megmosolyognivaló, ugyebár. Szerintem egy dolog a toleráns hozzáállás, amiről beszélsz, ez elsajátítható megfelelő szellemi és lelki rugalmassággal, nyitottsággal. Másik dolog, hogy felelősségnek érzem így is kiállni amellett, hogy nem terjedjen a káosz, ha nem muszáj. Mert el tudom képzelni, hogy egyszer egy szép napon bemegyek egy boltba és -ad absurdum- már nem csak a kiló, de a gramm sem fogja azt jelenteni, amit jelentett, de még a párizsi is sajtot jelent, a tej meg ásványvizet -mert hát jó az úgy, csak módosultak az értelmezések, rendben van ez így. És mindig lesznek, akik a legtiszteletreméltóbb liberális hozzáállással és a legbrilliánsabb gondolatmenettel levezetik majd nekem, hogy így is minden a legnagyobb rendben. T. Urak/Hölgyek, hol van akkor a határ? 11.11 11:11 |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|