Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2008-10-26 17:44:08 41

Nedmá, annak idején az Internacionálé is ment.

 

Különben a felszabadulás után gyakran énekelték a Marseillest is, és volt egy nemzeti dal, amelynek az volt a szövege, hogy Úri szék, dézsma bot, ez volt a rend ezer évig...

rumci Creative Commons License 2008-10-26 17:16:10 37
„Az vajon miért van, hogy egy akármilyen ünnepség elején Himnusz, végén Szózat kell legyen — de az soha fel sem merül, hogy mondjuk az EU-himnuszát is lehetne énekelni, ha már egyszer tagok vagyunk...”
Abszolút a szívemből szóltál! Minden egyes Szózatkor erre gondolok. És nem azért, mert a Szózattal bármi bajom lenne, hanem azért, mert rettentő fontosnak tartom az európai identitás megerősítését. És azért Beethoven meg Schiller se valami rémes szerzőpáros…
A hozzászólás:
NevemTeve Creative Commons License 2008-10-26 17:06:13 34
Off2
Az vajon miért van, hogy egy akármilyen ünnepség elején Himnusz, végén Szózat kell legyen — de az soha fel sem merül, hogy mondjuk az EU-himnuszát is lehetne énekelni, ha már egyszer tagok vagyunk...
Persze egyrészt azt sem tudjuk, hogy mi is volna az, másrészt meg az nem elég szomorgós a mi búvalbélelt nemzeti karakterünknek...
Előzmény:
rumci Creative Commons License 2008-10-26 15:26:04 20
OFF
Bocsánat, most nagyon tabudöntögető leszek: szerintem tucatszámra születtek a reformkor óta Kölcseynél jobb költők és Erkelnél jobb zeneszerzők, nem hiszem, hogy ilyeneket találni gondot jelentene. Hogy maga a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból jó vers-e, azt hiszem, megítélhetetlen, annyira szimbolikus jelentőségűvé lett. Kéne találni egy olyan embert, aki magyar anyanyelvű – a szónak legtágabb, kultúrát is magában foglaló értelmében –, irodalmilag képzett, akibe azonban nem égett bele ez a mű, adott helyzetben nem bőgné el rajta magát (nem a mű, hanem a rárakódott szimbolikus tartalom, élmények miatt). Na, ővele lehetne objektíven elemeztetni a szöveget. De ilyen ember nyilvánvalóan nem létezhetik. Ezért úgy vélem, egyszerűen megítélhetetlen, hogy mint műalkotás mekkora értéket képvisel.
Erkel zenéjéről talán valamivel könnyebb szólni, az elég látványosan tévút: oda-vissza cél nélküli skálázás, irgalmatlan hangterjedelemben, ami által tömegek számára elfogadható szinten intonálhatatlan. (Ettől még persze szimbólumként tökéletesen funkcionál – nem az eszmei, hanem a zenei értékéről beszéltem.)

Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett. Egyszerűen műfaji tévedés.
Tudtommal egyébként a magyaron kívül egyetlen ilyen hangvételű van: az izraeli. Érdekes, hogy noha a zsidó kultúrára szintén jellemző a múlton való kesergés, Izrael attitűdje mégiscsak jövőbe néző, kifejezetten agresszív (ez megint csak nem ítélet, hiszen vitán felül áll, hogy ez az agresszió az ország létének záloga).
ON

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!