|
|
 |
rumci
2008-10-26 17:14:02
|
36
|
„A mi himnuszunk egy ima” Igen, ez a műfaji tévedés benne. Különösen nagy, hogy egy szekularizált állam himnusza.
„a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista” Ha nem érted, nézd meg ezeket a sorokat: „Balsors a’ kit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbünhödte már e’ nép / A’ múltat ’s jövendőt.” – Ez önsajnáltatás, és a felelősség teljes áthárítása – egyáltalán nem konstruktív attitűdre sarkall. |
|
A hozzászólás:
 |
Zozi79
2008-10-26 17:03:26
|
31
|
OFF
"Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett."
A mi himnuszunk egy ima, és a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista. A zene borongós, ez tény, viszont igazán ünnepi és méltóságteljes csak egy ilyen zene lehet, trappolós-pattogós aligha. Akár az izraeli, ami szintén nagyon szép. Eddig nem ismertem, köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet.
ON |
|
Előzmény:
 |
rumci
2008-10-26 15:26:04
|
20
|
OFF Bocsánat, most nagyon tabudöntögető leszek: szerintem tucatszámra születtek a reformkor óta Kölcseynél jobb költők és Erkelnél jobb zeneszerzők, nem hiszem, hogy ilyeneket találni gondot jelentene. Hogy maga a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból jó vers-e, azt hiszem, megítélhetetlen, annyira szimbolikus jelentőségűvé lett. Kéne találni egy olyan embert, aki magyar anyanyelvű – a szónak legtágabb, kultúrát is magában foglaló értelmében –, irodalmilag képzett, akibe azonban nem égett bele ez a mű, adott helyzetben nem bőgné el rajta magát (nem a mű, hanem a rárakódott szimbolikus tartalom, élmények miatt). Na, ővele lehetne objektíven elemeztetni a szöveget. De ilyen ember nyilvánvalóan nem létezhetik. Ezért úgy vélem, egyszerűen megítélhetetlen, hogy mint műalkotás mekkora értéket képvisel. Erkel zenéjéről talán valamivel könnyebb szólni, az elég látványosan tévút: oda-vissza cél nélküli skálázás, irgalmatlan hangterjedelemben, ami által tömegek számára elfogadható szinten intonálhatatlan. (Ettől még persze szimbólumként tökéletesen funkcionál – nem az eszmei, hanem a zenei értékéről beszéltem.)
Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett. Egyszerűen műfaji tévedés. Tudtommal egyébként a magyaron kívül egyetlen ilyen hangvételű van: az izraeli. Érdekes, hogy noha a zsidó kultúrára szintén jellemző a múlton való kesergés, Izrael attitűdje mégiscsak jövőbe néző, kifejezetten agresszív (ez megint csak nem ítélet, hiszen vitán felül áll, hogy ez az agresszió az ország létének záloga). ON |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|