Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2008-10-26 17:14:02 36
„A mi himnuszunk egy ima”
Igen, ez a műfaji tévedés benne. Különösen nagy, hogy egy szekularizált állam himnusza.

„a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista”
Ha nem érted, nézd meg ezeket a sorokat: „Balsors a’ kit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbünhödte már e’ nép / A’ múltat ’s jövendőt.” – Ez önsajnáltatás, és a felelősség teljes áthárítása – egyáltalán nem konstruktív attitűdre sarkall.
A hozzászólás:
Zozi79 Creative Commons License 2008-10-26 17:03:26 31
OFF

"Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett."

A mi himnuszunk egy ima, és a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista. A zene borongós, ez tény, viszont igazán ünnepi és méltóságteljes csak egy ilyen zene lehet, trappolós-pattogós aligha. Akár az izraeli, ami szintén nagyon szép. Eddig nem ismertem, köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet.

ON
Előzmény:
rumci Creative Commons License 2008-10-26 15:26:04 20
OFF
Bocsánat, most nagyon tabudöntögető leszek: szerintem tucatszámra születtek a reformkor óta Kölcseynél jobb költők és Erkelnél jobb zeneszerzők, nem hiszem, hogy ilyeneket találni gondot jelentene. Hogy maga a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból jó vers-e, azt hiszem, megítélhetetlen, annyira szimbolikus jelentőségűvé lett. Kéne találni egy olyan embert, aki magyar anyanyelvű – a szónak legtágabb, kultúrát is magában foglaló értelmében –, irodalmilag képzett, akibe azonban nem égett bele ez a mű, adott helyzetben nem bőgné el rajta magát (nem a mű, hanem a rárakódott szimbolikus tartalom, élmények miatt). Na, ővele lehetne objektíven elemeztetni a szöveget. De ilyen ember nyilvánvalóan nem létezhetik. Ezért úgy vélem, egyszerűen megítélhetetlen, hogy mint műalkotás mekkora értéket képvisel.
Erkel zenéjéről talán valamivel könnyebb szólni, az elég látványosan tévút: oda-vissza cél nélküli skálázás, irgalmatlan hangterjedelemben, ami által tömegek számára elfogadható szinten intonálhatatlan. (Ettől még persze szimbólumként tökéletesen funkcionál – nem az eszmei, hanem a zenei értékéről beszéltem.)

Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett. Egyszerűen műfaji tévedés.
Tudtommal egyébként a magyaron kívül egyetlen ilyen hangvételű van: az izraeli. Érdekes, hogy noha a zsidó kultúrára szintén jellemző a múlton való kesergés, Izrael attitűdje mégiscsak jövőbe néző, kifejezetten agresszív (ez megint csak nem ítélet, hiszen vitán felül áll, hogy ez az agresszió az ország létének záloga).
ON

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!