|
|
|
|
 |
Kvász Ivor
2008-10-26 15:37:59
|
21
|
| Ha valamire, az oroszra nyilván erősen hatott a francia társasági nyelv. És lehetséges, amit mondsz. De van még egy oka, ha a magyarban tényleg gyakoribb lenne ez a "negatív kérdezés", mint más európai nyelvekben: nálunk nem igazán használatos a "tages kérdés", márpedig a kettő funkciói részben átfedik egymást: a felívelő hanglejtésű "don't you?", "n'est-ce pas?", "nicht wahr?", "não é?" tagmondatokra gondolok a kérdés végén. |
|
 |
Kvász Ivor
2008-10-26 15:15:05
|
19
|
| Érdemes belegondolni a what about/how about/how's about... kezdetű kérdésekbe is, amelyek francia pandanja a "si..." ("si on déjeunais ensemble...?" 'mi volna ha együtt ebédelnénk?'). Ez valamilyen objektív nézőpontot imitál: eszembe sincs azt akarni, csak teoretikusan vetem föl a kérdést, hogy mi sülne ki belőle, ha... |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2008-10-26 15:05:58
|
17
|
| Lehet, hogy valahol az európai társalgási stílusban kellene keresni a gyökerét? Az orosz példa nyilván összefügg a franciával. |
|
Előzmény:
 |
Kvász Ivor
2008-10-26 14:31:56
|
14
|
| Szerintem is teljesen normális az állító formájú kérdés, egyébként viszont 100%-ig egyetértek rumci megfogalmazásával, amely szerint udvariasság a kérdésben lemenni a legrosszabb lehetőséghez. És az angol "what about", "how about", "by (any) chance" formulák a legtöbbször nem tagadó formájú kérdésben állnak, tényleg ott van a "why not" kezdetű kérdezés is. Aztán a franciában is egy udvarias stratégia a nemlegesen megfogalmazott kérdés: "vous savez pas si [...]?". A párhuzamos román megoldás jut még eszembe: "nu cumva [...]?" 'valahogy nem' ("nu cumva ai..." 'nincs véletlenül egy ...d', "nu cumva ştii" 'nem tudod véletlenül' stb.). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|