|
|
|
|
 |
Kis Ádám
2008-10-26 15:05:58
|
17
|
| Lehet, hogy valahol az európai társalgási stílusban kellene keresni a gyökerét? Az orosz példa nyilván összefügg a franciával. |
|
A hozzászólás:
 |
Kvász Ivor
2008-10-26 14:31:56
|
14
|
| Szerintem is teljesen normális az állító formájú kérdés, egyébként viszont 100%-ig egyetértek rumci megfogalmazásával, amely szerint udvariasság a kérdésben lemenni a legrosszabb lehetőséghez. És az angol "what about", "how about", "by (any) chance" formulák a legtöbbször nem tagadó formájú kérdésben állnak, tényleg ott van a "why not" kezdetű kérdezés is. Aztán a franciában is egy udvarias stratégia a nemlegesen megfogalmazott kérdés: "vous savez pas si [...]?". A párhuzamos román megoldás jut még eszembe: "nu cumva [...]?" 'valahogy nem' ("nu cumva ai..." 'nincs véletlenül egy ...d', "nu cumva ştii" 'nem tudod véletlenül' stb.). |
|
Előzmény:
 |
Zozi79
2008-10-26 14:14:34
|
11
|
"Honnan tudjuk, hogy egyre gyakoribb – azaz, hogy diakrón változásról van szó? Tudsz valami vizsgálatról?"
Igen, éreztem, hogy ezt meg fogja kérdezni valaki -- végül is jogos. Persze, hogy nem tudok ilyen vizsgálatról, bár azt hiszem, elég nehéz is lenne ezt felmérni. Valószínűleg csak azért tűnik gyakoribbnak számomra, mert jobban figyelek rá most, mint régebben.
"A nem tagadásos kérdés nekem egyébként furcsa, kényszeredett, kontaktusjelenségnek tűnő forma egyébként."
Szerintem teljesen normális az, ha az irodában megkérdezem: van valakinek egy papírzsepije? Iszik valaki egy kávét velem? Én ezeket nem érzem kényszeredettnek. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|