Keresés

Részletes keresés

Kvász Ivor Creative Commons License 2008-10-26 14:31:56 14
Szerintem is teljesen normális az állító formájú kérdés, egyébként viszont 100%-ig egyetértek rumci megfogalmazásával, amely szerint udvariasság a kérdésben lemenni a legrosszabb lehetőséghez. És az angol "what about", "how about", "by (any) chance" formulák a legtöbbször nem tagadó formájú kérdésben állnak, tényleg ott van a "why not" kezdetű kérdezés is. Aztán a franciában is egy udvarias stratégia a nemlegesen megfogalmazott kérdés: "vous savez pas si [...]?". A párhuzamos román megoldás jut még eszembe: "nu cumva [...]?" 'valahogy nem' ("nu cumva ai..." 'nincs véletlenül egy ...d', "nu cumva ştii" 'nem tudod véletlenül' stb.).
A hozzászólás:
Zozi79 Creative Commons License 2008-10-26 14:14:34 11
"Honnan tudjuk, hogy egyre gyakoribb – azaz, hogy diakrón változásról van szó? Tudsz valami vizsgálatról?"

Igen, éreztem, hogy ezt meg fogja kérdezni valaki -- végül is jogos. Persze, hogy nem tudok ilyen vizsgálatról, bár azt hiszem, elég nehéz is lenne ezt felmérni. Valószínűleg csak azért tűnik gyakoribbnak számomra, mert jobban figyelek rá most, mint régebben.

"A nem tagadásos kérdés nekem egyébként furcsa, kényszeredett, kontaktusjelenségnek tűnő forma egyébként."

Szerintem teljesen normális az, ha az irodában megkérdezem: van valakinek egy papírzsepije? Iszik valaki egy kávét velem? Én ezeket nem érzem kényszeredettnek.
Előzmény:
rumci Creative Commons License 2008-10-26 13:04:47 3
„Miért egyre gyakoribb írásban és szóban is az a jelenség, hogy nemmel kérdezzük meg azt, amit tudni szeretnénk?”
Honnan tudjuk, hogy egyre gyakoribb – azaz, hogy diakrón változásról van szó? Tudsz valami vizsgálatról? Én, igaz, csak tippelek, nem hinném, hogy az elmúlt néhány száz évben bárminemű változást ki lehetne mutatni.

„Miért az kérdezzük, hogy nincs-e valakinek egy papírzsepije, amikor azt szeretnénk tudni, hogy van-e valakinek papírzsepije?”
Erre már inkább lehet válaszolni: egyszerű udvariasság lemenni a kedvezőtlenebb válaszra. Talán még egy „itt a kezem, nem disznóláb” mozzanat is van benne: mutatom, hogy nem manipulállak. A nem tagadásos kérdés nekem egyébként furcsa, kényszeredett, kontaktusjelenségnek tűnő forma egyébként.

„Azt kérdezzük meg, amit tudni szeretnénk az ellenkezője helyett!”
Azt kérdezzük, amit tudni szeretnénk. Végül is egy eldöntendő kérdés kétállapotú, tehát kölcsönösen egyértelmű leképezés van a két forma között.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!