Keresés

Részletes keresés

tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-10 16:15:18 231
Egyrészt - szerintem - minden betűd vállalható (sőt), másrészt ez a fórumszoba, azért eléggé meglehetősen szeparált hely a többi fórumtól, harmadrészt inkább nincs jelentősége, vagy, ha van is, akkor éppen ellenkező előjellel, avval hogy megmaradnak a hozzászólások.
Nem mondom néha nekem is hiányzik, hogy nem javíthatok, főleg, ha egy fejben lévő gondolat lemarad egy aktuális hozzászólásból, de mindez alapvetően ez nem baj. Viszont érdekes játék lehet egy-két évvel később visszaolvasni egy-egy korábbi beszélgetést. Nem mondom, hogy feltétlen felemelő régi magunkkal szembenézni, de mindenképpen tanulságos (tapasztalat alapján).

Nagyon tetszettek a soraid. Ami eszembejut:

Szerintem a fiúk is úgy 'épülnek fel', hogy egyik részük változatlan/kész/beégetett, egy másik részük változik. Ahogy magamat értékelem én is változtam már rossz és jó irányba egyaránt. Rajtam is faragtak a hölgyek, rendesen.
Ilyen értelemben egymást építik a felek, és ez történhet mindkét irányba. Egy hölgy is adhat jó irányt egy fickónak (építheti őt jól fel), ha azt és úgy adja meg neki ami szükséges hozzá. És a legjobban induló kapcsolat is tönkre tud menni a legkülönfélébb módokon.

A párkapcsolat elmélete - így most belegondolva - olyan mint egy chaconne, a gyakorlata meg olyan, mintha közel száz cd-nyi Liszt zongoraéletművet összegyúrnánk Bartókéval. Kvázi emberfeletti adottságok és szerencsejátékméretűnyi szerencse kell hozzá.

De mindközül a legnehezebb fordulópont az egészben a legelső fordulópont. A tökéletes nőt valóban nem vehetem készen, de az én felfogásomban a "tökéletesség" csírája benne kell legyen (amit én annak gondolok) és azt meg kell lássam. Régen azt gondoltam ez triviális követelmény, ma már közel sem vagyok ebben biztos.

Azért nem elég csak megértéssel küzdeni egy életen át, Florestan sem csak ennyit tesz: előbb-utóbb eljön az igazság az alkotás pillanata is, amikor kiderül a hozzávezető megértési útat jól járta-e be az ember.

Amit írsz a nőkről, az csak egy csoportjuk áll, szerintem. A harcos, feminista, öntudatos, független nő aki, ha kell elveszi/megszerzi a magának szükséges spermát (az egyetlent amit nem tud saját körein belül megoldani), biztos nem így gondolja. Persze most túloztam egy kicsit, de talán érthető mire akartam kilyukadni.

Nem tudom mennyire értékelik magukat alul a férfiak, biztos van ilyen megfigyelhető tendencia is. Talán a nők körében is. Egyáltalán nem triviális saját értékünkön értékelni saját magunkat, akár nemtől függetlenül is.
A hozzászólás:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-10 12:28:59 229
>>A fiúkat illetően inkább az volt az érdekes, hogy mindig próbáltam kitalálni, ki jön be neki, és be kell valljam nagyon kevésszer volt sikerélményem.
Lehetséges konklúzió: a nők egy óriási mondhatjuk megfejthetetlen megközelíthetetlen rejtélyt jelentenek. A férfiak megfejthetőbbek, csakhát sokszor "who cares".

Talán, mert a férfiak is alulértékelik magukat.

Amit töröltetni akartam volna (ezért csak egy részletét írom meg):

A nő olyan, mint a zene.
Viszont, nem veheted meg készen a tökéletes nőt, mint a legjobb zenei adaptációt. Kereshetsz "alapanyagot", amiből sok-sok munkával, neveléssel kiformálhatod a megfelelőt. Ehhez viszont türelem, kitartás és feltétlen szeretetre van szükség.
(Mint mikor a másik topicban Florestan próbálkozik Bach témával: Megpróbálja megérteni, értelmezni. Mindezt évek óta.)
Minden férfinak magának kell értelmeznie a NŐt. Ha ez sikerül el lehet jutni a majdnem tökéletesig; mint Btocelli Vénusza kiemelkedik a kagylóból, sugárzóan.
Előzmény:
tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-10 10:37:55 223
>>>>>>>>>>>>>
Azt veszem észre, amit tudósok is kimutattak már a férfi és női gondolkodás különbözőségéről. Míg ti itt globális problémákon töritek a fejetek, az "egészet" próbáljátok átlátni, kibogozni; az én hozzászólásaimban épp ellenkezőleg a közvetlen, pillanatnyi hatás jön elő.
>>>>>>>>>>>>>

Tökéletesen helyénvaló meglátás!

Muszáj idehoznom immáron klasszikus analógiámat/anekdotámat. A topikokban már sokszor emlegetetten volt egy nagyon kedves aranyos kolléganőm az egyik bankban. Nagyon ütőképes párost alkottunk munkafronton, bebizonyítottuk azt a matematikai lehetetlenséget, hogy 1+1>2.

Egyik közös játékunk volt, hogy amikor mentünk ebédelni és jött szembe egy ismeretlen mondjuk lány (ez gyakran volt a speciális ebédlő-elhelyezkedés miatt), akkor én azonnal az egyéniséget, a sugárzást, a nőiességet kezdtem keresni, az összbenyomást értékeltem, kis kolléganőm, meg a leglehetetlenebb részleteket szúrta kritikusan ki a cipővel, zoknival, színekkel, körömmel, tartással, járással ami csak szóba tud jönni. Amiben persze rengetegszer általam is utólag elismerten igaza volt, de mutatta a rész és egészhez való viszonyunk teljes különbözőségét.
Persze ebben az is benne volt, hogy én inkább lelkesedtem a hölgyekért, ő meg inkább kritikus volt. :o)
A fiúkat illetően inkább az volt az érdekes, hogy mindig próbáltam kitalálni, ki jön be neki, és be kell valljam nagyon kevésszer volt sikerélményem.
Lehetséges konklúzió: a nők egy óriási mondhatjuk megfejthetetlen megközelíthetetlen rejtélyt jelentenek. A férfiak megfejthetőbbek, csakhát sokszor "who cares".

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!