Keresés

Részletes keresés

tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-10 09:55:23 213
>az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket.
Ez akkor tud releváns lenni, szerintem, ha jól működik a 'dialógus' vagy mondjuk inkább így kommunikáció a művész és befogadó között. Én alapvetően szkeptikus vagyok ennek sikerességét, és hatékonyságát illetően.
A hozzászólás:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-10 09:50:01 211
Azt hiszem, míg a régi korok festői az érzelmek kifejeződését a festményre viszik fel, az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Nálam pedig ez jön be jobban.
Előzmény:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-10 09:41:03 210
>>Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista.

Jó meglátás.
Dalí mondta magáról: "a szürrealizmus én vagyok" , (nem csak egy szürrealista festő)
Én azt mondom "Dalí én vagyok"

Bosch valóban aki nekem is eszembe jut róla, talán az egyetlen számomra is érdekes festő a "fényképezőgépkorszak" előttről.

Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött.
(persze, azért ez így nem igaz)

De szeretem, ahogy az impresszionisták átalakítják a valósághű ábrázolást, érzésekké, a fények játékává.
és, ha már számítógép és digitalizáció: milyen érdekes egy Seurat-kép (egyik pointillista), amikor képein az ecsetvonások közelről csk pöttyök, apró foltok, a kép csak távolról nézve válik élvezhetővé, pontosabban akkor rajzolodik ki a látvány.
Vagy másik nagy kedvencem Van Gogh, aki számomra épp ugyanazt jelenti, mint Dalí, csak épp teljesen ellenkezőleg (huh ezt biztosan nem érted)
Míg Dalí ecsetvonásai tiszták, egybefüggőek, a kép témája viszont mondhatni zavaros, Van Gogh épp ellenkezőleg teszi;
a leg egyszerűbb tájképet teszi "zavaros" ecsetvonásokkal, élénk, fájdalmas szinekkel mozgalmassá. Eléri vele ugyanazt a hatást, amit Dalí is, de eszközeiben épp ellentétesen.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!