|
|
|
|
 |
tnsnames.ora
2008-10-10 09:55:23
|
213
|
>az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Ez akkor tud releváns lenni, szerintem, ha jól működik a 'dialógus' vagy mondjuk inkább így kommunikáció a művész és befogadó között. Én alapvetően szkeptikus vagyok ennek sikerességét, és hatékonyságát illetően. |
|
A hozzászólás:
 |
Foeniculum V
2008-10-10 09:50:01
|
211
|
| Azt hiszem, míg a régi korok festői az érzelmek kifejeződését a festményre viszik fel, az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Nálam pedig ez jön be jobban. |
|
Előzmény:
 |
Foeniculum V
2008-10-10 09:41:03
|
210
|
>>Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista.
Jó meglátás. Dalí mondta magáról: "a szürrealizmus én vagyok" , (nem csak egy szürrealista festő) Én azt mondom "Dalí én vagyok"
Bosch valóban aki nekem is eszembe jut róla, talán az egyetlen számomra is érdekes festő a "fényképezőgépkorszak" előttről.
Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött. (persze, azért ez így nem igaz)
De szeretem, ahogy az impresszionisták átalakítják a valósághű ábrázolást, érzésekké, a fények játékává. és, ha már számítógép és digitalizáció: milyen érdekes egy Seurat-kép (egyik pointillista), amikor képein az ecsetvonások közelről csk pöttyök, apró foltok, a kép csak távolról nézve válik élvezhetővé, pontosabban akkor rajzolodik ki a látvány. Vagy másik nagy kedvencem Van Gogh, aki számomra épp ugyanazt jelenti, mint Dalí, csak épp teljesen ellenkezőleg (huh ezt biztosan nem érted) Míg Dalí ecsetvonásai tiszták, egybefüggőek, a kép témája viszont mondhatni zavaros, Van Gogh épp ellenkezőleg teszi; a leg egyszerűbb tájképet teszi "zavaros" ecsetvonásokkal, élénk, fájdalmas szinekkel mozgalmassá. Eléri vele ugyanazt a hatást, amit Dalí is, de eszközeiben épp ellentétesen. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|