|
|
 |
tnsnames.ora
2008-10-10 09:52:58
|
212
|
>Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött. (persze, azért ez így nem igaz)
Ezzel szerintem "kiszórod" pl.: Boscht is. Sőt a fényképezőgép "ártott" is a festészetnek, például lásd expresszionisták esetében.
Na látod a (francia)impresszionistákat viszont nagyon kedvelem, így beskatulyázottan is :o)) Talán ők voltak az utolsók ilyetén formában, utána már csak képek, hangulatok, egy-egy művész maradt hosszú időre (a sivár pusztában). |
|
 |
Foeniculum V
2008-10-10 09:50:01
|
211
|
| Azt hiszem, míg a régi korok festői az érzelmek kifejeződését a festményre viszik fel, az avantgarde a nézőből akarja elővarázsolni az érzéseket. Nálam pedig ez jön be jobban. |
|
A hozzászólás:
 |
Foeniculum V
2008-10-10 09:41:03
|
210
|
>>Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista.
Jó meglátás. Dalí mondta magáról: "a szürrealizmus én vagyok" , (nem csak egy szürrealista festő) Én azt mondom "Dalí én vagyok"
Bosch valóban aki nekem is eszembe jut róla, talán az egyetlen számomra is érdekes festő a "fényképezőgépkorszak" előttről.
Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött. (persze, azért ez így nem igaz)
De szeretem, ahogy az impresszionisták átalakítják a valósághű ábrázolást, érzésekké, a fények játékává. és, ha már számítógép és digitalizáció: milyen érdekes egy Seurat-kép (egyik pointillista), amikor képein az ecsetvonások közelről csk pöttyök, apró foltok, a kép csak távolról nézve válik élvezhetővé, pontosabban akkor rajzolodik ki a látvány. Vagy másik nagy kedvencem Van Gogh, aki számomra épp ugyanazt jelenti, mint Dalí, csak épp teljesen ellenkezőleg (huh ezt biztosan nem érted) Míg Dalí ecsetvonásai tiszták, egybefüggőek, a kép témája viszont mondhatni zavaros, Van Gogh épp ellenkezőleg teszi; a leg egyszerűbb tájképet teszi "zavaros" ecsetvonásokkal, élénk, fájdalmas szinekkel mozgalmassá. Eléri vele ugyanazt a hatást, amit Dalí is, de eszközeiben épp ellentétesen. |
|
Előzmény:
 |
tnsnames.ora
2008-10-10 08:38:13
|
201
|
Huhhh! Ez nagyon zseniális videó volt!
Remek Prokofjev zongoradarab (nem ismertem, de nagyon bejött), szenzációs előadásban. Nagyon jó képek, a csellistás kép az valami fenomenális volt.
Dali ifjúkorom rajongásának tárgya volt, tán egy Hieronimus Bosch tudta csak megelőzni egy jóval korábbi korból. Viszont a szürrealizmust mint irányzatot nem szeretem, pláne, hogy az avantgarde részének gondolom. Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista. Nagyon szép bekezdést írtál!
A (zenei) disszonancia kultúrtöténete egy hatalmas, szerintem - a maga teljességében még - közel sem feltárt kincsesbánya, kora ifjúságom óta kedves témám, amivel nagyon sokat foglalkoztam.És persze leginkább a barokk disszonanciái voltak rám nagy hatással.
Bach egyházi műveiben elképesztő zenei eszközöket bírt felhasználni például Jézus kereszthalálának ábrázolásakor.
Vagy Scarlatti a Macska-fúga Ahogyan lépked(het) egy macska a csembalón a fúga témája... Az alábbi videóban a csembalista áll! A felvétel mondjuk közel sem tökéletes; eléggé egysíkú, fantáziátlan, iskolás megközelítés (nekem). http://www.youtube.com/watch?v=CbW1nNBqVnI
De a későbbiekben Beethoven is nagyot homorított a közismert VII.szimfóniájának IV.tételével, az örömmámor disszonáns befékezésével.
Nagyon szeretem Carlos Kleiber karmestert, ahogy édesapját Erich Kleibertet is. Tényleg nem is jut eszembe most másik példa, ahol a papa is, a fia is neves karmester lett volna. Az alábbi szép lendületes felvétel, 1:50-ben kezdődik a disszonancia...
Carlos Kleiber -Beethoven symphony No.7, Op.92 : mov.4 http://www.youtube.com/watch?v=VLkZvsp62iU
És ugyanez egy remek zongoraátiratban, liszti módon intenzív előadásban. :o) Sajnos hangtechnikailag nagyon gyarló a felvétel. (Itt 3.50-től kezdődik a meglepetés)
Beethoven-Liszt Symphony n.7 - 4th movement - Iannone http://www.youtube.com/watch?v=_HBYgX39NTA
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|