Keresés

Részletes keresés

eref Creative Commons License 2008-10-10 09:59:25 215
Nehéz erre normálisan válaszolni, ráadásul munkaidőben vagyok, de (mellesleg az alább általam ajánlott lemezről a Dixit Dominus sem igazán tetszik) mondhatok bármit, az úgysem lesz kristálytisztán és védhetetlenül logikus. Hiszen a Lauda Jerusalem is a maga módján hatásvadász a ping-pong-sztereo kétkórusával, a Magnificat az "omnes" erőszakos fortéjével stb., ezek mégis tetszenek és majd kiugrok a bőrömből, ha meghallgatom. A Glóriát viszont egyszerűen nem tudom végighallgatni, na.
A hozzászólás:
tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-10 09:32:24 209
>>>>>>>>>>>
Én nem szeretem a Glóriát, hatásvadásznak tartom, nemvéletlenül az egyik legismertebb műve a témában. Persze, az egész barokk egy nagy hatásvadászat. :))
>>>>>>>>>>>

Azt gondolom két végiggondolandó szál van itten:
-Mi az, hogy hatásvadászat?
-Mikor kiáltunk zsenálisat, amikor valaki az egyszerűségében talál el valami fenomenálisat.

Az első kérdésre nem tudom mi a válasz, mármint a barokk vonatkozásában. Egyik olvasatban, a barokkban ez a maga tudatosságában még ismeretlen fogalom volt, másik olvasatban, főleg Vivaldinál éppenhogy fel lehet hozni, ami közrejátszhat abban is, hogy mára mennyire megfáradt sokunkban a zenéje.

Eszembejut az After Crying Vedres Csaba nélküli korszakának zeneszerzési 'módszertana',a maga szerkesztési technikáival, csapatban történő kikristályosításával, alapvetően hatásvadásznak is mondható sok esetben, én viszont a legkevésbé sem társítok hozzá negatív felhangot (míg mások meg esetleg igen). Azaz maga a hatásvadászat szerintem mozoghat széles skálán (megítélést/értékelést illetően)

Notwe a másik - komolyzenés - fórumból, biztos tudna kritikus szavakat felhozni idevonatkozóan. :o)

A második kérdésre szintén nem tudom a választ, noha régóta intenzíven keresem (általánosságban)! :o)
Konkretice a Glória abban mindenképpen zseniális nálam, hogy nem tudott elfáradni bennem (pedig sokat hallottam). Abban érzem zseniálisnak, hogy azonnal befogadható és mégis sokszor élvezhető. Valahogy úgy érzem vele Vivaldi eljutott teljesítőképessége csúcsára, mind zenei, mind lelki értelemben. Abban az értelemben, hogy ennél közelebb már nem tudta hozni egymáshoz azt a két világot, ami alapvetően meghatározta életét mediterrán laza örömök világát és a komolyan vett keresztény mivoltát. Lehet, hogy vannak nagyszerűbb művei egyik vagy másik irányba jobban elmenve, de szintézisnek ez nálam a csúcs. Persze nem kell velem egyetérteni. :o)
Ami még megtévesztő lehet, hogy ebből a műből aztán tényleg nagyon sok rossz felvétel van a rossz tempóválasztástól, a nyálas felvételeken át, az érzéketlenig minden előfordul. Ez az a mű, ahol kulcskérdés a tempóválasztás, mert a megfelelőnél gyorsabb az elkenéshez vezethet, a lassabb meg a giccshez.
Remek témái vannak, pompás, fényes, - egy glóriának megfelelő - hangszerelése, igazi szívből fakadó örömzene.

Ebből sem találtam jó felvételt fenn a youtube-n, így első nekifutásra. Az alábbiban az a legjobb, hogy a képi részben a kotta látható.
Vivaldi - Gloria - 1 - Gloria in excelsis Deo
http://www.youtube.com/watch?v=uzx2BOMo9tY

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!