Keresés

Részletes keresés

Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-10 09:41:03 210
>>Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista.

Jó meglátás.
Dalí mondta magáról: "a szürrealizmus én vagyok" , (nem csak egy szürrealista festő)
Én azt mondom "Dalí én vagyok"

Bosch valóban aki nekem is eszembe jut róla, talán az egyetlen számomra is érdekes festő a "fényképezőgépkorszak" előttről.

Már fejtegettem, én is ahhoz a táborhoz tartozom, kik szerint az "igazi" festészet a fényképezőgép feltalálása után kezdődött.
(persze, azért ez így nem igaz)

De szeretem, ahogy az impresszionisták átalakítják a valósághű ábrázolást, érzésekké, a fények játékává.
és, ha már számítógép és digitalizáció: milyen érdekes egy Seurat-kép (egyik pointillista), amikor képein az ecsetvonások közelről csk pöttyök, apró foltok, a kép csak távolról nézve válik élvezhetővé, pontosabban akkor rajzolodik ki a látvány.
Vagy másik nagy kedvencem Van Gogh, aki számomra épp ugyanazt jelenti, mint Dalí, csak épp teljesen ellenkezőleg (huh ezt biztosan nem érted)
Míg Dalí ecsetvonásai tiszták, egybefüggőek, a kép témája viszont mondhatni zavaros, Van Gogh épp ellenkezőleg teszi;
a leg egyszerűbb tájképet teszi "zavaros" ecsetvonásokkal, élénk, fájdalmas szinekkel mozgalmassá. Eléri vele ugyanazt a hatást, amit Dalí is, de eszközeiben épp ellentétesen.
eref Creative Commons License 2008-10-10 09:14:22 207
"És persze leginkább a barokk disszonanciái voltak rám nagy hatással."

ajánlom ezt a lemezt, arról is a Festa ianuaria c. darabot:

http://www.hyperion-records.co.uk/al.asp?al=CDH55273 (Nem, nem vagyok a Hyperion ügynöke.)
A hozzászólás:
tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-10 08:38:13 201
Huhhh! Ez nagyon zseniális videó volt!

Remek Prokofjev zongoradarab (nem ismertem, de nagyon bejött), szenzációs előadásban.
Nagyon jó képek, a csellistás kép az valami fenomenális volt.

Dali ifjúkorom rajongásának tárgya volt, tán egy Hieronimus Bosch tudta csak megelőzni egy jóval korábbi korból. Viszont a szürrealizmust mint irányzatot nem szeretem, pláne, hogy az avantgarde részének gondolom. Számomra Dali Dali volt és nem szürrealista.
Nagyon szép bekezdést írtál!

A (zenei) disszonancia kultúrtöténete egy hatalmas, szerintem - a maga teljességében még - közel sem feltárt kincsesbánya, kora ifjúságom óta kedves témám, amivel nagyon sokat foglalkoztam.És persze leginkább a barokk disszonanciái voltak rám nagy hatással.

Bach egyházi műveiben elképesztő zenei eszközöket bírt felhasználni például Jézus kereszthalálának ábrázolásakor.

Vagy Scarlatti a Macska-fúga
Ahogyan lépked(het) egy macska a csembalón a fúga témája...
Az alábbi videóban a csembalista áll! A felvétel mondjuk közel sem tökéletes; eléggé egysíkú, fantáziátlan, iskolás megközelítés (nekem).
http://www.youtube.com/watch?v=CbW1nNBqVnI

De a későbbiekben Beethoven is nagyot homorított a közismert VII.szimfóniájának IV.tételével, az örömmámor disszonáns befékezésével.

Nagyon szeretem Carlos Kleiber karmestert, ahogy édesapját Erich Kleibertet is. Tényleg nem is jut eszembe most másik példa, ahol a papa is, a fia is neves karmester lett volna. Az alábbi szép lendületes felvétel, 1:50-ben kezdődik a disszonancia...

Carlos Kleiber -Beethoven symphony No.7, Op.92 : mov.4
http://www.youtube.com/watch?v=VLkZvsp62iU

És ugyanez egy remek zongoraátiratban, liszti módon intenzív előadásban. :o) Sajnos hangtechnikailag nagyon gyarló a felvétel. (Itt 3.50-től kezdődik a meglepetés)

Beethoven-Liszt Symphony n.7 - 4th movement - Iannone
http://www.youtube.com/watch?v=_HBYgX39NTA

Előzmény:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-10 07:51:59 194
Ezt találtam:

http://www.youtube.com/watch?v=aN1c9K92L8s&feature=related

Nagyon szeretem Dalít.
A szürrealizmus a kedvenc irányzatom a festészetben, olyan, mint a zenében a disszonancia. Teljesen ellentétes érzelmeket tud előhozni belőlem egyidőben.

Dalí képei pedig különösen. Egyszerre van benne játékosság, erotika, fájdalom és borzongás.
Imádom a szineit; kellemesen pasztell árnyalatokat használ, ecsetkezelése is nyugalmat áraszt, az ember első látásra azt hiszi valami nagyon kellemeset fog látni, a kép eltölti jó érzésekkel. Ráadásul az ábrázolt formák is mind lágyak, gömbölydedek, erotikusan izgatóak, úgy érzem meg kell tapintanom... Majd jön a felismerés, a ráeszmélés. Kiderül, hogy a lágy forma valami szörnyűséget takar, és ott a halál árnyéka, ami teljesen rátelepszik a műre, és érzem a fájdalmat amit áraszt, és ordítani szeretnék.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!