Keresés

Részletes keresés

Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-08 17:13:11 158
Rómeó&Júlia:
http://www.youtube.com/watch?v=8RFq7cOVDF0 (e szerint elemezve)
az egészet szeretem, tulajdonképpen az egész műben ez a kedvenc részem.
Valóban borzongatóan csodás az elején a disszonancia (eszembe jutott a kifejezés, csak nem voltam biztos az alkalmazás helyességében) a fúvósokkal, majd a csárdás, és a közepén (3:25-nél) az a nagyon lágy rész. Ebbe mindig beleborzongok.
Amit mutattál, valóban gyönyörűen szóltak a fúvósok, de én a zongoristával nem voltam kibékülve. Ja és a Júlia rész is tökjó volt, meg a Varázsfuvola, valóban.


>első kitömött mellű nő:
Normális gondolkodású férfi nem is fogja soha megérteni (úgyhogy ne akard), önbizalomhiányos nők pedig úgyis mindig hivatkozni fognak hasonlókra.

V. szimfonia:
utánanézek, valójában már több mint egy éve nem hallgattam. Különben is a kedvencem az első és második tétel. viszont erről jut eszembe: másik híres : III. szimfónia, azt hiszem ezt tartják legtöbbre; anno direkt megvettem, de sehogy sem tudott eljutni hozzám, nem tudtam megszeretni.

(az az érzésem a balett nem áll igazán közel hozzád(?!))

Tényleg Te felismered a barokk zenében ,ismeretlen mű esetében, hogy éppen kinek a művét játsszák?
Bocsi, de nekem olyan egyformák, bár Vivaldit én is nagyon kedvelem.

(kár, hogy itt nincsenek smile-k)

A hozzászólás:
tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-08 14:04:39 156
De tudom; azért tettem! :o)

>Celine Dion
Sajnos rossz hírem van:
Egyrészt az én fülemnek ez borzasztó nóta, mind dal-szinten, mind előadásilag. Nagy nehezen egyszer bírtam végighallgatni.
Másrészt a Rachmaninovval (2.zongoraverseny/2.tétel) való 'átfedést' sokkal kevésbé érzékelem, mint a Gershwines felvetésnél. Nekem, ha és már, akkor sokkal jobban feltűnt a Mondschein szonátára való utalás 3:27-ben.

>első kitömött mellű nő
Ezt sose értettem, igazándiból. A lányoknál, hogy ez miért jó nekik. A fiúknál meg, hogy ez miért jó nekik? :o)

>Carmina Burana
Ezt is "sikerült" túljátszani, hogy egyre immunisabbá válik iránta az ember.
Láttam egy DVD-jét is nemrégiben Seiji Ozawa-val, rettenetes élmény volt, hogy mit volt képes vele művelni, pláne a nyitó (és persze a záró) tételnél. A DVD-szerkesztő zenei rendezőnek is a kezére tudtam volna párszor ütni.
A Gyűrűk urával való kapcsolatot viszont el tudom képzelni, hiszen zeneszerzője legalább négy stílusirányzatból merített ihletet (klasszikus zenét illetően leginkább Wagnertől talán).

>Progkofjev: Romeo és Julia Capulett & Montago rész
Csak a disszonáns rész tetszik neked, amikor a zeneszerző érzékletesen bemutatja a két család szembenállását, diszharmóniáját. Vagy az azt követő csárdás is??
Most láttam egy átiratot harsonára és zongorára. Ez a videón megszólaló harsona valami földöntúli hangszer kell legyen, mert nem létezik, hogy így tudjon szólni... :o) A záró Varázsfuvola is elég frappánsra sikerült (de végig kell hozzá hallgatni 10 percet, ha valaki nem tölti le a gépére közvetlenül)
http://www.youtube.com/watch?v=dFOu78UVCps

>Beethoven V. szimfónia
És meg tudod állapítani hallás után, hogy pontosan hol csap át a harmadik tétel a negyedikbe? ;)

>Imádom a végletességeket. (Talán emiatt kedvelem jobban a századforduló zeneszerzőit a barokknál)
Mindkettőnek megvan a maga jogosultsága. hangulattól is függhet, hogy éppen ki mire vágyik jobban, nem?
Előzmény:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-08 12:27:30 153
Még nem tudod, mire buzdítottál!
Beláthatatlan mértékű gondolatok vibrálnak bennem, amiket szívesen megosztanék itt az éterben másokkal, majd minden témakörben, és, ha szavadon foglak, lehet sokmindent kiírok majd magamból.
Különben azt hiszem ez keltette fel érdeklődésemet.
A fórumozásról még annyit, hogy viszont van egy óriási előnye (esetünkben ez már érvényét vesztette), nicknév mögé bújva lehet bármiről véleményt alkotni ismeretlenül, akár a legkényesebb témákban is.

Celine Dion nem tartozik a kedvenceim közé (leginkább az orrhangja miatt), bár ezt a dalát kedvelem. Ami miatt beraktam ezt a dalt, szerintem sok a hasonlóság Rahmanyinov 2. zongoraversenyének 2.tételével, ha a refrént kiveszed a dalból (vmit a szerzőnek is kellett alkotnia).

Bombanő:
(lehet, hogy csalódást okozok, de csak egy évvel vagyok fiatalabb nálad)
Különben a filmet valahogy sosem sikerült megnéznem teljes egészében, de középiskolában ekkoriban lett kedvenc a Boleró. Az erotikus tartalom akkoriban nagyon izgatta mindenki fantáziáját (nem beszélve Bo Derekről (bocsi, kicsi off: első kitömött mellű nő), ahogy épp kijön a vízből)

Különben az első nagy hatású zenei élményem (az elcsépeltségről jutott eszembe)
Orff Carmina Buranája volt. Kb 10-12 évesen láttam egy "Önök kérték" különkiadásban (dolgozók kérték; épp azt tippelte a család: a "főmérnök" verset, vagy komolyzenét fog-e kérni)
Borzasztóan hatásosak voltak a képi elemek a zenével: torzított domborúlencsével felvett középkori jelenet, részeg papokkal, diákokkal, kikapós kocsmárosnéval; a hirtelen megjelenő zene...Ó Fortúna... (még ma is pontosan emlékszem minden részletére)
De nem csalódtam, mikor később meghallgathattam a művet teljes egészében is (sajnos szerintem mostanság a CB-ról csak az első dalra asszociál a többség)
Ráadásul tele a zenevilág a feldolgozásokkal : Enigma, még rapben is hallottam.
(Különben egy érdekesség: hallgattam épp, mikor fiam is meghallotta, és azt hitte Gyűrűk ura soundtrackot hallgatok. Valóban néhol bizonyos hasonlóság.)

Amúgy zenében a kedvenceim az olyanok, (mint pl. a C B, vagy a Romeó&Júlia-ból a Capulett & Montago rész, v. Beethoven V. szimfónia.....), ahol egy hirtelen erős kezdés után, átvált valami teljesen érzéki, lágy hangzásra a téma, majd ismét előjön a durva erő. Imádom a végletességeket.
(Talán emiatt kedvelem jobban a századforduló zeneszerzőit a barokknál)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!