|
|
 |
Foeniculum V
2008-10-08 12:27:30
|
153
|
Még nem tudod, mire buzdítottál! Beláthatatlan mértékű gondolatok vibrálnak bennem, amiket szívesen megosztanék itt az éterben másokkal, majd minden témakörben, és, ha szavadon foglak, lehet sokmindent kiírok majd magamból. Különben azt hiszem ez keltette fel érdeklődésemet. A fórumozásról még annyit, hogy viszont van egy óriási előnye (esetünkben ez már érvényét vesztette), nicknév mögé bújva lehet bármiről véleményt alkotni ismeretlenül, akár a legkényesebb témákban is.
Celine Dion nem tartozik a kedvenceim közé (leginkább az orrhangja miatt), bár ezt a dalát kedvelem. Ami miatt beraktam ezt a dalt, szerintem sok a hasonlóság Rahmanyinov 2. zongoraversenyének 2.tételével, ha a refrént kiveszed a dalból (vmit a szerzőnek is kellett alkotnia).
Bombanő: (lehet, hogy csalódást okozok, de csak egy évvel vagyok fiatalabb nálad) Különben a filmet valahogy sosem sikerült megnéznem teljes egészében, de középiskolában ekkoriban lett kedvenc a Boleró. Az erotikus tartalom akkoriban nagyon izgatta mindenki fantáziáját (nem beszélve Bo Derekről (bocsi, kicsi off: első kitömött mellű nő), ahogy épp kijön a vízből)
Különben az első nagy hatású zenei élményem (az elcsépeltségről jutott eszembe) Orff Carmina Buranája volt. Kb 10-12 évesen láttam egy "Önök kérték" különkiadásban (dolgozók kérték; épp azt tippelte a család: a "főmérnök" verset, vagy komolyzenét fog-e kérni) Borzasztóan hatásosak voltak a képi elemek a zenével: torzított domborúlencsével felvett középkori jelenet, részeg papokkal, diákokkal, kikapós kocsmárosnéval; a hirtelen megjelenő zene...Ó Fortúna... (még ma is pontosan emlékszem minden részletére) De nem csalódtam, mikor később meghallgathattam a művet teljes egészében is (sajnos szerintem mostanság a CB-ról csak az első dalra asszociál a többség) Ráadásul tele a zenevilág a feldolgozásokkal : Enigma, még rapben is hallottam. (Különben egy érdekesség: hallgattam épp, mikor fiam is meghallotta, és azt hitte Gyűrűk ura soundtrackot hallgatok. Valóban néhol bizonyos hasonlóság.)
Amúgy zenében a kedvenceim az olyanok, (mint pl. a C B, vagy a Romeó&Júlia-ból a Capulett & Montago rész, v. Beethoven V. szimfónia.....), ahol egy hirtelen erős kezdés után, átvált valami teljesen érzéki, lágy hangzásra a téma, majd ismét előjön a durva erő. Imádom a végletességeket. (Talán emiatt kedvelem jobban a századforduló zeneszerzőit a barokknál)
|
|
A hozzászólás:
 |
tnsnames.ora
2008-10-07 19:19:45
|
152
|
Minimum egy dologban rokonlelkek vagyunk. :o) Én is elég szabadon asszociálok, és éreztem, hogy ez sokszor túlmutat egy adott topik határain, mégha elnézőek is velem szemben a topiktársak. Nem véletlen, hogy megszületett ez a blogszerű topik, vagy topikszerű blog. Ide viszont lehet jönni, mert nincs offtopik, és nincs rossz irányba menő beszélgetés, maximum nem szólok hozzá (amihez nem tudok) Úgyhogy itt mindig otthonosan fogsz tudni mozogni! :o)
Celine Diont nagyon szerette egy volt kolléganőm. Akkoriban talán még én is lelkesedtem főleg a hangjáért, mára már őbeléje is belefáradtam, főleg amióta találkoztam a nem-angol nyelvterületű populáris zenével.
Nem mondod, hogy te emlékszel ilyesmire, hogy Bombanő?! ;) Egyébként igenis meg nem is. "Igen", mert a Bombanő egy kultikus ikon a témát illetően ami kellő erővel alapozta meg a tárgybeli asszociációkat. És "nem" annyiban, hogy a film nélkül is, a zene önmagában is (mármint Ravel Bolerója), nagyszerűen érzékelteti a latinos vérpezsdítő érzékiséget, én legalábbis így vagyok vele. Érdekes módon ez a Boleró is agyonjátszott sőt túljátszott mű, de ez még nem tudott bennem elfáradni. |
|
Előzmény:
 |
Foeniculum V
2008-10-07 15:27:40
|
151
|
(nem idézgetek) Örülök, hogy ráéreztél R-G "feelingjére".Már azt hittem, csak én hiszem (Paganini variációiban érzek még hasonlókat; sőt érdekesen előrevetíti a későbbi "amerikai filmzene" hangulatát (gondolok a 40-60-as évekre)) Berezovsky előadása nekem is tetszik, amiért őt választottam: szerintem általa erőteljesebben jön elő Gershwin.
Celine Dionnal nincs gond, de a második tételt akartam beírni hozzá (2/2). (előbbi refrén nélkül)
Fórumozás dologban, valóban a felsoroltak+ eléggé csapongó vagyok, mindenről eszembe jut vmi teljesen más, és azt is szeretném elmondani, de a téma behatárolt.
(Santana csak példaértékű; engem először meglepett, bár belegondolva valóban)
Boleró: Bombanő-korszak? Nálunk EZT a lemezt adták kézről-kézre akkoriban. És valóban, ahogy kifejlődik az azonos téma, egyre több hangszerrel, egyre erőteljesebben... mindenesetre érdekes Bejart halálának évfordulóján a Mezzo leadja a koreográfiájával. http://www.youtube.com/watch?v=UnSh-KPV7QQ
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|