Keresés

Részletes keresés

tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-07 19:19:45 152
Minimum egy dologban rokonlelkek vagyunk. :o)
Én is elég szabadon asszociálok, és éreztem, hogy ez sokszor túlmutat egy adott topik határain, mégha elnézőek is velem szemben a topiktársak. Nem véletlen, hogy megszületett ez a blogszerű topik, vagy topikszerű blog. Ide viszont lehet jönni, mert nincs offtopik, és nincs rossz irányba menő beszélgetés, maximum nem szólok hozzá (amihez nem tudok)
Úgyhogy itt mindig otthonosan fogsz tudni mozogni! :o)

Celine Diont nagyon szerette egy volt kolléganőm. Akkoriban talán még én is lelkesedtem főleg a hangjáért, mára már őbeléje is belefáradtam, főleg amióta találkoztam a nem-angol nyelvterületű populáris zenével.

Nem mondod, hogy te emlékszel ilyesmire, hogy Bombanő?! ;) Egyébként igenis meg nem is. "Igen", mert a Bombanő egy kultikus ikon a témát illetően ami kellő erővel alapozta meg a tárgybeli asszociációkat. És "nem" annyiban, hogy a film nélkül is, a zene önmagában is (mármint Ravel Bolerója), nagyszerűen érzékelteti a latinos vérpezsdítő érzékiséget, én legalábbis így vagyok vele. Érdekes módon ez a Boleró is agyonjátszott sőt túljátszott mű, de ez még nem tudott bennem elfáradni.
A hozzászólás:
Foeniculum V Creative Commons License 2008-10-07 15:27:40 151
(nem idézgetek)
Örülök, hogy ráéreztél R-G "feelingjére".Már azt hittem, csak én hiszem (Paganini variációiban érzek még hasonlókat; sőt érdekesen előrevetíti a későbbi "amerikai filmzene" hangulatát (gondolok a 40-60-as évekre))
Berezovsky előadása nekem is tetszik, amiért őt választottam: szerintem általa erőteljesebben jön elő Gershwin.

Celine Dionnal nincs gond, de a második tételt akartam beírni hozzá (2/2). (előbbi refrén nélkül)

Fórumozás dologban, valóban a felsoroltak+ eléggé csapongó vagyok, mindenről eszembe jut vmi teljesen más, és azt is szeretném elmondani, de a téma behatárolt.

(Santana csak példaértékű; engem először meglepett, bár belegondolva valóban)

Boleró: Bombanő-korszak?
Nálunk EZT a lemezt adták kézről-kézre akkoriban.
És valóban, ahogy kifejlődik az azonos téma, egyre több hangszerrel, egyre erőteljesebben... mindenesetre érdekes
Bejart halálának évfordulóján a Mezzo leadja a koreográfiájával.
http://www.youtube.com/watch?v=UnSh-KPV7QQ


Előzmény:
tnsnames.ora Creative Commons License 2008-10-07 14:16:32 150
WOW! Nagyon örülök neki, hogy idetaláltál. :o)

Ígérem, ha apránként is, de igyekszem válaszolni.

>Gershwin - Rachmaninov
Érzem határozottan a Gershwin-feelinget, most így hogy mutatod. :o)
Nekem nagyon bejön a felvétel maga is.

Az "apropód" második youtube-s videója, nálam =>
http://www.youtube.com/watch?v=bVKv6PdBR-I -> Celine Dion All By Myself
Biztosan ezzel kéne összevetnem Rachmaninov 2.zongoraversenyének 3.tételét?

>mecénatúra
Én alapvetően a magánmecénatúráról igyekeztem szólni, az állami-féle partikuláris meg klikk-érdekek mentén szerveződik, így az az én fejemben teljesen más műfaj. Az ott résztvevők különben sem a saját pénzüket költik, hanem az adófizetőkét.
A magán-mecénatúrát én nem látom ennyire sötéten. Bár nyílván tudni kell adni, ebben bőven egyetértünk.
Beethovenről tudjuk, hogy elég morc ember volt, és egyúttal nagyon sokat adott a függetlenségére. Ezzel együtt is még neki is voltak mecénásai, valószínűleg mert művészetértőbb és -pártolóbbk voltak, tradicionálisan örökölték az őseiktől a mecénásságot, az anyagi viszonyok és olló is másképp festett.

After Crying - Jókedvű őrület!
http://www.youtube.com/watch?v=PW-bNpYtcfY
Hogy mit meg nem találsz. :o)
Ez egy hatalmas poén-nóta, koncert-zárószám, vagy koncert-ráadásszám. Meglehetősen ekletikus, jó sok stílusból csemegézve/szerkesztve. Van benne persze némi jazz-utalás is.
Az viszont egy önmagában is nagyon érdekes kérdés, hogy az After Crying & Jazz hogy viszonyulnak egymáshoz (régen és most). Ha egy mondatban kéne felelni, a srácok biztos foglalkoztak vele tanulmány szinten, de legalábbis kezdetben nem ebbe az irányba mozdultak el legfőbbképpen.
Vedres Csabát jobban el tudom képzelni, hogy érdeklődik a jazz iránt, Chick Corea központi helyet foglal el nála például.
Pejtsik Péter régebben kevéssé favorizálta, de újabbkeletűen vannak jazz-es munkái is, amiben sikerélményei is voltak.
Madai Zsolt dobos, kifejezetten jazz-tanszéken tanult, ő nagyon szereti és műveli is többféle ágát a jazz-nek (pl.:funkyt is)

After Crying - Titkos Szolgálat / Secret Service (part 1)
http://www.youtube.com/watch?v=pwhR27ciPsk&feature=related
:o)
A Crying magát nem sorolja progresszívek közé. Túl nagy kategória, túl sejtelmes kontúrokkal, mint a komolyzene esetében is. Ők azt mondják, hogy kortárs zenét játszanak (contemporary) a rock zenei nyelvéra alapozva elsősorban.
Tudni kell, hogy a Cryingnak minimum két nagy korszaka volt/van: egy Vedres Csaba elötti és utáni. Az előbbi videó az előbbi, az utóbbi videó az utóbbi korszak reprezentánsa.

>De szerintem a közepén a trombita megjelenése, és a végén a Boleró feldolgozás elég jazzes.
Ennek a feldolgozásnak dramaturgiai jelentősége van. Sikerült megmutatni egy alapvetően derűs, táncos, sőt erotikus(?!) darabnak az elképzelhetetlenségig fokozott legsötétebb oldalát speciálisan beágyazva egy nagyobb komplexebb zenei szövetbe/koncepcióba. Az más kérdés, hogy ez jazz-szempontból, hogyan elemezhető.

>Santana
Nem vagyok Santana-rajongó, nem is értek hozzá; egy Kisstadionos koncertjén voltam, és nagyon untam. Viszont el tudom képzelni, hogy dzsessz-rock vonalon számon tartják.

>különben nem szeretek fórumozni.
Talán egyszer megértem, hogy pontosan mire gondolsz "nem szeretem"-mel. Beszélgetni látnivalóan szeretsz, lehet, hogy az zavar, hogy írásban rögzül, amit szívesen inkább csak elmondanál? Vagy a beszélgetést élővé varázsoló nagyobb interaktívitást hiányolod?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!