|
|
 |
Gotika
 2008-10-08 21:42:36
|
1514
|
A kutyád is olyan, mint a gyerekek: feszegeti a határokat. Próbálkozik, hogy meddig mehet el. Tedd számára világossá, hogy nem lehet durva a gyerekkel. Szeretettel, de mégis ellentmondást nem tűrő határozottsággal. És ugyanezt követeld majd meg a gyerekedtől is. Ja! Ha lehet ne kapkodd fel állandóan, mert a csipkedés lehet, hogy Máténak nem is fáj, viszont ezzel a viselkedéssel gyönyörűen rögzíted benne, hogy a kutyától tartani kell. Szóval csak akkor vedd fel, ha tényleg fáj neki valami. Az ellökdösésre is ugyanez vonatkozik. Inkább biztasd majd a fiadat, hogy pattanjon fel, Dorkát meg dorgáld meg! Apropó! A kisgyerekek nagyon ügyesen tudnak esni, az esetek többségében meg se ütik magukat. Úgyhogy aggodalomra semmi ok!
Az, hogy milyen lesz a kutya gyerek kapcsolata nagy mértékben rajtad múlik, úgyhogy tedd félre a pánikot, legyél talpraesett, találékony és nagyon nagyon tudatos. Szinte minden cselekedetnél tudd, hogy azzal mire tanítod a gyerekedet és a kutyádat.
Leírom a mi esetünket.
Egy borzasztó idióta kutyánk van. Szinte fékezhetetlen, nem tud uralkodni magán és sokszor mi se rajta (de megbocsájtjuk neki, mert papírja van róla, hogy agysérült). Sokszor minket is majdnem fellök, annyira "szeles".
Így azután volt aggodalom, amikor gyerekünk lett, mi lesz, majd, ha járni kezd?!
A következőt csináltam: amikor már ügyesedett a lányom és kontroll alatt tudta tartani a mozdulatait, elkezdett mászni, akkor minden este az ölembe vettem, leültem vele a hokedlire, Gyömbért odahívtam magunkhoz és nagyon megszeretgettük. Gyerek is, kutya is nagyon élvezte a helyzetet. Világossá tettem az eb számára, hogy nem lehet durva a gyerekkel, persze azért néhány pacsi elcsattant Bogi lábára és arcára, de nem csináltam belőle nagy ügyet, mert nem direkt volt, csak annyira túláradtak az érzelmek a kutyában, de azért mindig tudattam vele, hogy ezt nem szabad. Bogi + ha sírva fakadt,... hát megvigasztaltam.
A végeredmény az lett, hogy Bogi megtanulta, Gyömbér vérmérsékletét és azt is elleste, hogyan kell kezelni, Gyömbérnek pedig leesett, hogy a kislány nem állt kettőnk közé. Így nem is kell rá féltékenynek lennie.
A lányom még csak 16 hónapos, de imádja a kutyát és a kutya is viszont őt. Nyugodtan egyedül hagyhatom őket az ebédlőben, amíg én a konyhában mosogatok. Nagyokat viháncolnak együtt. Általában a kacagásra megyek ki, Gyömbér mozdulatlanul fekszik (szerintem pislogni se mer), Bogi pedig körbe körbe szaladgál rajta és időnként simogatja vagy masszírozza.
De olyan is van, hogy csak a nagy csöndre leszek figyelmes, kinézek, hát együtt ülnek a kutyaágyon és Bogi a konyharuhával törölgeti az ebet :)
Bocs, hogy kicsit hosszú voltam, de remélem tudtam tippet adni!
Ja! Mindig nagyon figyelj oda, hogyan bánsz Dorkával a kicsi jelenlétében, mert a gyereked is ugyanazt fogja lemásolni. De mivel az ő finommotorikájuk még nem működik túl jól és az árnyalatnyi különbségeket sem tudják érzékelni adódhatnak kellemetlen helyzetek. Pl: ha te paskolod a kutyát, ő lehet, hogy ütni fogja, ha te a lábaddal dögönyözöd, ne csodálkozz azon, ha a gyerek megtapossa.
Tehát amennyire csak lehet legyél körültekintő és előrelátó!
Sok sikert! |
|
A hozzászólás:
 |
|
bubozse
2008-09-30 21:13:04
|
1513
|
Ajjjaj!
Alig találtam meg, már annyira elhanyagoltuk...
Jók a képek!
Szegény Dorka kutyám nagyon háttérbe szorult a gyerek miatt. Nemsokára elérkezik a totyogós korszak, amitől a legjobban rettegek, mármint a kutya-gyerek viszonylatban. Próbáltam a múltkor kint vezetgetni a kisfiamat az udvaron és így Dorka "szintjén" volt. Egyből elkezdte "csípkedni". Gyorsan föl is kaptam Mátét, dehát mit kéne tennem???? Pedig van ilyen kismotorja, amibe beleültetem és tolom, akkor is Dorka hozzáfér, de úgy nem izgatja a gyerek, csak ha fogom, vagy közvetlen kapcsolatban vagyok vele. Ez féltékenység vagy csak kíváncsiság??? Azért nem merek kockáztatni... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
