Keresés

Eh, szerintem nagyon sarkítasz! Az ember az ember barátjától is kér néha olyan szívességeket, amelyek annak terhesek, és természetesen meg is tesz néha olyan dolgokat, amelyeket egy idegennek nem tenne meg, csak a barátjának. A barátság nem csak arról szól, hogy együtt lógunk, hanem arról, hogy segítünk egymáson, boldoggá tesszük egymást! Ezt kivetítve az ember-ló kapcsolatra, azt hiszem, elvárható a pacitól, hogy egy-két órácskát naponta a hátán hordjon, ha én meg etetem, itatom, kiganézom, körmölöm, levakarom, gyógyíttatom stb. Az alapvető különbség itt inkább az, hogy nem egyenlőek a viszonyok. Az ember választ lovat, de a ló nem választ embert. Az ember, ha megunta/megutálta, eladja a lovat, de a ló, ha megunta vagy megutálta a gazdáját, akkor sem hagyhatja ott. Ezért nem igazi barátság ez. Inkább a szülő-gyerek viszonyára hasonlít. Az állatnak nincs választási lehetősége, és ez a gazdáját arra kötelezi, hogy a tőle telhető legjobb bánásmódban részesítse! Viszont ezért igenis joga van némi ellenszolgáltatást kérni, még akkor is, ha a hálaérzetet az állat nem ismeri (bár a talált kutyáknál van ilyesmi, csak hát talált ló ugye nincs.) Ellenben az, hogy mit és mennyit követel, az megint az ember felelőssége, az állatot fizikai vagy mentális egészségének róvására hajtani nem tartozik a tulajdonosi jogok közé, pontosan azért nem, mert ő is érző lény, és kiszolgáltatott helyzetben van. Én ezt így látom.