Keresés

Akkor egy kis unitárius hitvallás ( http://www.unitarius.com/hitelvek2.html ), most néztem utána alaposabban, hogy a vita során válaszként eszembe jutottak:

• Ki Isten?
- Isten a világ szellemi lényege.
Keresztényibben: Isten személyes létező valóság.

• Mi az Isten név?
- Az Isten név - mint vallási szimbólum - közös értékeinket és vallásos életünk céljait egyesítő fogalom.

• Hány Isten van?
- Egy, aki számtalan szinten és formában nyilvánul meg. Egységét tanítja a Biblia is, de az értelem és a vallásos tapasztalás is ezt igazolja.

• Bizonyítható-e Isten létezése?
- Nem, de nem is szükséges.

• Egyedül Krisztusban jelentette ki magát Isten?
- Akik azt állítják, hogy Jézusban Isten a maga teljességében megjelent a földön, s hogy Jézus Istennek egyetlen fia, magát Istent szorítják korlátok közé. Ez nem állítása, hanem tagadása Isten gondviselő atyaságának. E szerint a "Mi Atyánk" megszólítás csupán tényleges tartalom nélküli üres szó. Csak egyetlen pont (Jézus) volna, ahol Isten találkozik és érintkezik az emberrel?

• Mit tanítanak hát az unitáriusok a kijelentésről?
- Isten minden pillanatban és minden gyermeke számára szüntelenül kijelenti magát. Az ember azonban a valláserkölcsi igazságokat csak fokozatosan, az alacsonyabb fokról a magasabb fele haladva tudja felfogni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten kijelentéseiben nem kész igazságokat közöl, hanem olyanokat, amelyek az ember belső növekedésének, önmegvalósításának arányában tudatosulnak. Az isteni igazságok felismerése történhet közvetlenül a szentlélek munkája által és közvetetten a Szentírás(ok), a természet, a történelem, a művészi alkotások által.

• Bűnben fogantatott-e az ember?
- Ellenkezőleg, minden gyermek tisztának, jóra való képességgel születik.
• Mi a helyzet akkor az eredendő bűnnel?
- Ádám és Éva bűnbeesésének bibliai történetét úgy tekintjük, mint az akkori ember próbálkozását, amellyel a bűn és más emberi kérdések (miért kell dolgozni, miért fájdalmas a szülés, miért gyűlöli a kígyó az embert és fordítva stb.) eredetét kívánta megmagyarázni.

• Isten fia Jézus?
- Igen, hisz minden ember Isten gyermeke az őt éltető örökkévaló lélek által.

• Jézus emberségének tanítása nem jelenti az ő lefokozását?
- Ellenkezőleg. Ha mindazt, amit tett, Istenként tette volna, megcsodálnánk, de nem lenne számunkra követhető példa "út, igazság és élet". (Jn 14,6) De emberként győzve le azokat a kétségeket, kísértéseket, halálfélelmet, és emberként azonosulva oly mértékben Isten akaratával, ahogy az sem azelőtt sem azután senkinek nem sikerült: örök követendő példa számunkra. Az emberség hangsúlyozása nem jelent lefokozást a többi nagy vallásalapító/vallástanító: Zoroaszter, Konfuciusz, Lao-ce, Buddha, Mohamed vagy Rámakrisna esetében sem.

• Az unitáriusok tehát...?
- Követik Jézust és nem imádják. Példája szerint saját egyéni sorsunk felismerésével és felvállalásával ugyanúgy igyekszünk Isten küldötteivé (= krisztus) válni.

Lenne is okod a féltésre, de akkor nem faji gőgről beszélnél, hanem arról, hogy a judaizmusból leszármazott vallások egyike szükségeszerűen  arra építi a teológiáját, hogy az Ö-kkévaló legalább ideiglenesen kitagadta az ő népét az örök üdvösségből, mert ugye, ha a törvény alattiaké az örökség, akkor nincsen remény, mint Pál mondja, és a természetvallások meghaló-feltámadó isteneinek misztériumát úgy fogalmazta újjá, hogy abban az istent elpusztító természeti princípium nem valamely mitikus figura, hanem maga a konkrét zsidó nép, a másik meg egészen egyszerűen - bár az állítás abszurditása folytán természetesen következetlenül -  tagadja a zsidóság iszlám előtti létezését, annak jelentőségét, és a zsidóság történeti és trnaszcendens létének fundamentumát, Jeruzsálemet akarja újra meghódítani illetve a korábbinál is alaposabban megsemmisíteni zsidó jellegét...

Istenirígység itt és ott, mert természetesen az igazi szegletkő itt és ott Jeruzsálem, az iszlám hiában hozott Mekkát, Medinát, Kába-követ és elevenített fel egyéb természetvallási tradíciókat, igazából jól tudják, hogy mindez pótlék és  az igazi és első Qibla, az imádság iránya Jeruzsálem, az irígység és a másodrendűségi érzés tárgya és nem engedhetik meg, hogy Jeruzsálem ismét igaz örököseivel egyesüljön.

Ez a közel-keleti konfliktus igazi tárgya, ez az iszonyatos istenirígységből eredő fenekedés, és ebben a helyzetben faji gőgről beszélni azokkal szemben, akik vagy kitagadni, vagy az árulkodó, romolhatatlan jelet megsemmisíteni igyekeznek, iogen szelíen szólva is szűkkeblűség.

Ugyanakkor, ismétlem, itt volna a hungarikum, az unitarizmus, amely feloldhatná a teológai alapvetés ellentmondásait és így Jézus vallása elfoglalhatná, az iszlám mellett helyét Ábrahám örökében, anélkül, hogy teológiailag vagy fizikailag ki akarná tagadni örökéből az Úr népét...