Lenne is okod a féltésre, de akkor nem faji gőgről beszélnél, hanem arról, hogy a judaizmusból leszármazott vallások egyike szükségeszerűen arra építi a teológiáját, hogy az Ö-kkévaló legalább ideiglenesen kitagadta az ő népét az örök üdvösségből, mert ugye, ha a törvény alattiaké az örökség, akkor nincsen remény, mint Pál mondja, és a természetvallások meghaló-feltámadó isteneinek misztériumát úgy fogalmazta újjá, hogy abban az istent elpusztító természeti princípium nem valamely mitikus figura, hanem maga a konkrét zsidó nép, a másik meg egészen egyszerűen - bár az állítás abszurditása folytán természetesen következetlenül - tagadja a zsidóság iszlám előtti létezését, annak jelentőségét, és a zsidóság történeti és trnaszcendens létének fundamentumát, Jeruzsálemet akarja újra meghódítani illetve a korábbinál is alaposabban megsemmisíteni zsidó jellegét...
Istenirígység itt és ott, mert természetesen az igazi szegletkő itt és ott Jeruzsálem, az iszlám hiában hozott Mekkát, Medinát, Kába-követ és elevenített fel egyéb természetvallási tradíciókat, igazából jól tudják, hogy mindez pótlék és az igazi és első Qibla, az imádság iránya Jeruzsálem, az irígység és a másodrendűségi érzés tárgya és nem engedhetik meg, hogy Jeruzsálem ismét igaz örököseivel egyesüljön.
Ez a közel-keleti konfliktus igazi tárgya, ez az iszonyatos istenirígységből eredő fenekedés, és ebben a helyzetben faji gőgről beszélni azokkal szemben, akik vagy kitagadni, vagy az árulkodó, romolhatatlan jelet megsemmisíteni igyekeznek, iogen szelíen szólva is szűkkeblűség.
Ugyanakkor, ismétlem, itt volna a hungarikum, az unitarizmus, amely feloldhatná a teológai alapvetés ellentmondásait és így Jézus vallása elfoglalhatná, az iszlám mellett helyét Ábrahám örökében, anélkül, hogy teológiailag vagy fizikailag ki akarná tagadni örökéből az Úr népét... |
