Keresés

Lenne is okod a féltésre, de akkor nem faji gőgről beszélnél, hanem arról, hogy a judaizmusból leszármazott vallások egyike szükségeszerűen  arra építi a teológiáját, hogy az Ö-kkévaló legalább ideiglenesen kitagadta az ő népét az örök üdvösségből, mert ugye, ha a törvény alattiaké az örökség, akkor nincsen remény, mint Pál mondja, és a természetvallások meghaló-feltámadó isteneinek misztériumát úgy fogalmazta újjá, hogy abban az istent elpusztító természeti princípium nem valamely mitikus figura, hanem maga a konkrét zsidó nép, a másik meg egészen egyszerűen - bár az állítás abszurditása folytán természetesen következetlenül -  tagadja a zsidóság iszlám előtti létezését, annak jelentőségét, és a zsidóság történeti és trnaszcendens létének fundamentumát, Jeruzsálemet akarja újra meghódítani illetve a korábbinál is alaposabban megsemmisíteni zsidó jellegét...

Istenirígység itt és ott, mert természetesen az igazi szegletkő itt és ott Jeruzsálem, az iszlám hiában hozott Mekkát, Medinát, Kába-követ és elevenített fel egyéb természetvallási tradíciókat, igazából jól tudják, hogy mindez pótlék és  az igazi és első Qibla, az imádság iránya Jeruzsálem, az irígység és a másodrendűségi érzés tárgya és nem engedhetik meg, hogy Jeruzsálem ismét igaz örököseivel egyesüljön.

Ez a közel-keleti konfliktus igazi tárgya, ez az iszonyatos istenirígységből eredő fenekedés, és ebben a helyzetben faji gőgről beszélni azokkal szemben, akik vagy kitagadni, vagy az árulkodó, romolhatatlan jelet megsemmisíteni igyekeznek, iogen szelíen szólva is szűkkeblűség.

Ugyanakkor, ismétlem, itt volna a hungarikum, az unitarizmus, amely feloldhatná a teológai alapvetés ellentmondásait és így Jézus vallása elfoglalhatná, az iszlám mellett helyét Ábrahám örökében, anélkül, hogy teológiailag vagy fizikailag ki akarná tagadni örökéből az Úr népét...

Van abban valami misztikusan mélyen humoros, hogy tudatlan kétkezi munkások értették meg azt, ami a művelt elméjű farizeusok számára rejtve maradt. Hogy az Erő az erőtlenségben mutatkozik meg, a csontok velejéig ható kétélű kard az igehirdetés bolondsága által üssön akkorát, hogy kétezer éve nem tudunk kikeveredni belőle.

Vagy nem értették meg... mert nem volt mit megérteni, illetve amit volt, a misztériumvallások pogány vonzereje, azzal az emberiség már hatezer éve küszködik, inkluzíve judaizmus. A visszahanyatlás, az absztrakció kényszerének és a szüntelen őrködésnek meg a törvény alóli feloldás, a közvetlen transzcendens megtapasztalás képzete, ígérete és olykor élménye gyakran okoz örömöt, de azért csak hanyatlás az és a tanach szwerint tudjuk, kitől való...

A minap érettségi találkozóm volt a ferenceseknél, és a te deumunkon az arra a napra rendelt evangélium a kapernaumi centurio története volt, amelyben, jól ismerten, Jézus arra panaszkodik, hogy "ilyen hitet Izráelben nem (sem) találtam..."

Világossá vált a számomra, hogy itt nem a zsidók megfeddése az igazi jelentése az elhangzottaknak, hanem az, hogy az illető belátta, nincs reménye arra, hogy gyógyításait isteni attribútumként fogadtassa el Izráelben...

 Jézus nem lehetett más, mint zsidó, mert a választottság által a zsidó nép volt évezredeken át felkészítve arra, hogy a monoteizmust közvetítse a világ számára. A zsidóság eszköznek lett használva, de ő faji gőgjében célnak akarja magát tartani.

No, ez nem igaz. Mellesleg felsejlik benne az évezredes antijudaista istenirígység talaján sarjadó vádaskodás. A zsidóság, legalábbis  nagy tanítóinak sora a választottságot mindig a beteljesülés eszközekénti szolgálat értelmében fogta fel:

1Móz12,3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

A zsidóság választottsága azt jelenti, hogy rajta keresztül muatakozik meg az Ö-kkévaló minden nemzetnek, és hogy e szerepének elismerése nélkül, azaz közvetlenül  nem lehetséges az istenfiúság és a részvétel az üdvtörténetben.

Éppen ezért, azt gondolom, és ilyen értelemben, hogy ha a zsidóságnak ezt az idősebb testvéri voltát elfogadják a származtatott vallások, elsősorban a kerszténység és az iszlám, és meghajolnak Jeruzsálem és örökösei  előtt, akkor lehetőség lesz felismerni ebben a genus proximumban a tanítások és a lélek alapvető egységét, és ami ma ellentétesnek tűnik, az akkor közösséggé válik.

Ez persze összeegyeztethetetlen (az itt is többször kifejtett ellentmondás miatt) Jézus istenségének feltételezésével, csak valamilyen unitárius jellegű transzformációval a kerszténységben. Az iszlámmal e tekintetben nincsenek teológiai kifogások, ott inkább a törzsök vad ízének kell finomulnia, és metaforizálódnia a Korán bizonyos alapvetéseinek.