Van abban valami misztikusan mélyen humoros, hogy tudatlan kétkezi munkások értették meg azt, ami a művelt elméjű farizeusok számára rejtve maradt. Hogy az Erő az erőtlenségben mutatkozik meg, a csontok velejéig ható kétélű kard az igehirdetés bolondsága által üssön akkorát, hogy kétezer éve nem tudunk kikeveredni belőle.
Vagy nem értették meg... mert nem volt mit megérteni, illetve amit volt, a misztériumvallások pogány vonzereje, azzal az emberiség már hatezer éve küszködik, inkluzíve judaizmus. A visszahanyatlás, az absztrakció kényszerének és a szüntelen őrködésnek meg a törvény alóli feloldás, a közvetlen transzcendens megtapasztalás képzete, ígérete és olykor élménye gyakran okoz örömöt, de azért csak hanyatlás az és a tanach szwerint tudjuk, kitől való...
A minap érettségi találkozóm volt a ferenceseknél, és a te deumunkon az arra a napra rendelt evangélium a kapernaumi centurio története volt, amelyben, jól ismerten, Jézus arra panaszkodik, hogy "ilyen hitet Izráelben nem (sem) találtam..."
Világossá vált a számomra, hogy itt nem a zsidók megfeddése az igazi jelentése az elhangzottaknak, hanem az, hogy az illető belátta, nincs reménye arra, hogy gyógyításait isteni attribútumként fogadtassa el Izráelben...
Jézus nem lehetett más, mint zsidó, mert a választottság által a zsidó nép volt évezredeken át felkészítve arra, hogy a monoteizmust közvetítse a világ számára. A zsidóság eszköznek lett használva, de ő faji gőgjében célnak akarja magát tartani.
No, ez nem igaz. Mellesleg felsejlik benne az évezredes antijudaista istenirígység talaján sarjadó vádaskodás. A zsidóság, legalábbis nagy tanítóinak sora a választottságot mindig a beteljesülés eszközekénti szolgálat értelmében fogta fel:
1Móz12,3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
A zsidóság választottsága azt jelenti, hogy rajta keresztül muatakozik meg az Ö-kkévaló minden nemzetnek, és hogy e szerepének elismerése nélkül, azaz közvetlenül nem lehetséges az istenfiúság és a részvétel az üdvtörténetben.
Éppen ezért, azt gondolom, és ilyen értelemben, hogy ha a zsidóságnak ezt az idősebb testvéri voltát elfogadják a származtatott vallások, elsősorban a kerszténység és az iszlám, és meghajolnak Jeruzsálem és örökösei előtt, akkor lehetőség lesz felismerni ebben a genus proximumban a tanítások és a lélek alapvető egységét, és ami ma ellentétesnek tűnik, az akkor közösséggé válik.
Ez persze összeegyeztethetetlen (az itt is többször kifejtett ellentmondás miatt) Jézus istenségének feltételezésével, csak valamilyen unitárius jellegű transzformációval a kerszténységben. Az iszlámmal e tekintetben nincsenek teológiai kifogások, ott inkább a törzsök vad ízének kell finomulnia, és metaforizálódnia a Korán bizonyos alapvetéseinek.
|
