|
Francis Jammes: Ima azért, hogy a szamarakkal mehessen a Paradicsomba
Add meg, Uram, hogy olyan napon szólítson el az ég, amikor porzik az ünnepi vidék. Szeretnék, ahogy itt lent szoktam, valami kedvemrevaló utat választani a Paradicsomba, nagy csillagokkal rakottat. Fogom majd botomat, megyek az országútra, s így szólok a szamarakhoz, barátaimhoz: Francis Jammes vagyok és az égbe indulok, mert a Jó Isten a poklot nem ismeri. S folytatom: Jöjjetek, kék ég barátai, kik csak fületekkel hessentitek, szegények, szelíd állatok, a bögölyt, botot s a méhet…
Óh hadd lássam velük együtt Szent Színedet, hiszen úgy szeretem, amikor fejüket lehajtják szelíden, és megállnak, keresztbe téve kis lábukat, hogy reszket az ember szíve. Előtted állok majd, s mögöttem a fülek ezre s mind, kik kosarakat cipeltek görnyedezve, vagy tollseprős kocsit húztak, s bádogkocsit, púpos kannák előtt roskadozó csacsik, tömlőhasú terhes nőstények, rogyadozók, s akiknek lábszárán kis nadrágocska lóg kék és szivárgó sebeik miatt, melyeket kimarnak és körülülnek makacs legyek. Hadd járuljak, Uram, eléd e bús seregben. S add meg, hogy angyalod bennünket elvezessen a lombos patakokhoz, ahol cseresznye leng dús fürtökben, sima, mint a kacagó leányhús, és add meg, hogy a lelkek édenében égi vized fölé hajolva, olyan legyek én is, mint ők, akik szelíd s nagy szegénységüket az örök szeretet tükrében nézegetik.
Fordította: Szabó Lőrinc
|