|
|
|
|
 |
Diamondpeasant
 2014-01-12 15:04:11
|
644
|
Szia!
Megtudnád adni az idézeted pontos forrását? |
|
|
|
Csaba68
2008-09-15 22:10:00
|
279
|
Megtennéd, hogy beírod a forrást? Szeretném az egészet elolvasni. |
|
|
|
Csimpolya
2008-09-15 16:38:49
|
276
|
| Érdekes, meg kell adni. Nekem erősen rémlik, hogy valamelyik "eastern" filmnek Gelencsér Jóska volt a főhőse, de azt hittem, Szomjas György csak kitalálta ezt az illusztris alakot. |
|
A hozzászólás:
 |
|
Galgadio
2008-09-15 15:10:32
|
275
|
|
Nézzétek csak, milyen csemegét találtam Gölöncsér Jóskáról, az egyik utolsó somogyi betyárról és elfogatásáról:
"Ezen iratokat tanulmányozva bukkantam egy érdekes vádalku irataira, melyek az utolsó dunántúli betyárbanda elfogásakor keletkeztek. A romantikus betyártörténetek is ebben az időben gyökereznek. A XIX. század elején, közepén a hosszú katonáskodás és a földesúri szolgáltatás megtagadása miatt menekülő szegénylegények a nép képzeletében hősként éltek, mint az igazság bajnokai. Még dalokban is megénekelték Rózsa Sándort, Vidróckit, de a dunántúli Sobri Jóska és Savanyu Józsi is a romantikus betyárok táborát gazdagították.
A XIX. század közepének valósága persze nem volt ilyen romantikus. A még működő rablóbandák tagjai már nem az életfogytig tartó katonáskodás vagy az elviselhetetlen földesúri teher elől menekültek, hanem jól átgondolt terv szerint fosztogatták az egyre gazdagodó polgárságot. Céljuk nem az élelemszerzés, hanem a zavarosban halászó orgazdák megrendeléseinek megfelelő áruk előteremtése volt. Ezen áruk megszerzése érdekében nem riadtak viszza a brutális gyilkosságoktól sem. A betyárvilág utolsó fellángolásának letörésére a kiegyezést követő évben, 1868-ban különleges megbízatással királyi biztost is kineveztek gróf Ráday Gedeon személyében.
A pécsi levéltári kutatásaim során én Gölöncsér Józsi bandájának felszámolására tett intézkedésekkel és tervekkel találkoztam. Somogy megyében az 1860-as évek közepére már csak Gölöncsér Józsi és bandája nyugtalanította a Dunántúl falvait, tanyáit. Az elfogásukra tett intézkedések hatástalanok maradtak, mert a jól szervezett orgazda hálózat segítségével könnyen kereket oldottak és a Dráván átkelve elérhetetlenné váltak a magyar hatóságok számára. A veszélyes rablóbanda felszámolása egyre sürgetőbbé vált. 1864-ben, a banda egyik tagjának elfogását követően merült fel a vádalku kötésének lehetősége. Dolgozatomban ennek tanulságait vizsgálom.
Az általam e témakörben feltárt iratok között Mérey Károly Somogy megye főispánja és Hegyessy János szigetvári járási főszolgabíró között folyt hivatali levelezés iratai, utasítások, megbízólevelek, beszámoló jelentések, kihallgatás során keletkezett feljegyzések találhatók. A főszolgabíró leveleinek csak a piszkozati példányai vannak meg. Ennek ellenére az események jól nyomon követhetők a piszkozati példányok alapján is mert a főispáni eredeti levelek tartalma összecseng a főszolgabíró leveleivel.
A történet röviden így szól: 1864. december elején fogták el a pandúrok Gölöncsér Józsi bandájának egyik tagját, Soromfay Józsefet. Hegyessy János szigetvári főszolgabíró felajánlotta számára a vádalku lehetőségét, amit Soromfay elfogadott és vállalta a hatóságokkal való együttműködést, az orgazdák, a bujtatók és a rablóbanda feladását. Hegyessy főszolgabíró tájékoztatta Mérey Károlyt Somogy megye főispánját a vádalku lehetőségéről. Mérey a helytartón keresztül kérte a király hozzájárulását. Ennek megérkezése után Soromfay információi alapján letartóztatták az orgazdák egy részét, valamint a rablókkal együttműködőket, akik jó pénzért bujtatták őket. A légüres térbe került rablók elfogására indított első akció sikertelen volt. Hogy Soromfay tovább folytathatta tevékenységét annak köszönhető, hogy a tűzharc során megsebesült majd meghalt rablóra lehetett fogni az árulást. Így Soromfay ismét Somogyba csalogatta a rablókat gazdag zsákmányt , és biztos búvóhelyet ígérve. A második, immár sikeres elfogási akciót követően Soromfay még közreműködött az időközben elbujt orgazdák kézre kerítésében is.
Áldásos tevékenysége nem maradt jutalom nélkül, mert a királyi kegyelem biztosította a szabadságát, sőt a szigetvári főszolgabíró biztos állást is szerzett számára. Szigetvár lámpagyújtogatója lett. Romantikus betyáröltözetet vett magára és ebben végezte munkáját, közben pedig néhány pohár borért szívesen mesélte kiszínezett történeteit a kocsmákban."
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
