Keresés

Részletes keresés

Állományjavító Creative Commons License 2008-07-27 21:23:58 170

Kedves renegade,

 

ez egy elterjedt, szokványos, de kifejezetten ostoba implikációjú válasz.

 

Tautológiára vezet ugyanis.

 

Akkor lenne ennek a válasznak valamilyen információtartalma, ha a véleményeink szükségszerűen inkommunikábilisak és egymással összevethetetlenek lennének.

 

Már pedig az emberi kommunikáció arra a feltételezésre épít, hogy ez nem így van: hogy jóllehet véleményeink egyediek és teljességükben nem tárulnak fel senki más előtt (gyakran még önmagunk előtt sem), mégiscsak összemérhetők, állításokra ellentétes vagy megerősítő állítások, érvekre ellenérvek adhatók, s a végén, ha nem győztük is meg egymást, mégis, e folyamatban rengeteg kommunikációs tartalmat, önmagunkról és a világról szóló információt és képzetet adunk át, hogy közvetve hozzájárulunk egymás ismereteinek elmélyüléséhez. És az egyik vagy másik véleméyn mellett le nem cövekelt olvasók okulását és éspülését sem szsbad figyelmen kívül hagyni.

 

Na most teyelek troll-listára, mert ostobaságot írtál? Vagy te tegyél engem, mert leostobáztam a véleményedet? Pedig egyet nem értésünk ellenére vitáinkkal, válaszainkkal és nem-válaszainkkal gazdagíthatjuk egymást és másokat...

 

Hová vezetne ez?

A hozzászólás:
renegade Creative Commons License 2008-07-27 20:58:33 169
Ez is egy vélemény. Az enyém más.
Előzmény:
Állományjavító Creative Commons License 2008-07-27 20:53:41 166

Hogyan ignoráljunk?

 

A kérdés egyszerű olvasata magában hordja a feleletet, amint azt Vén Csataló szenvedélyesen, de pontosan kifejtette.

 

Persze van tovább is.

 

Túllépve az egész kérdés komolytalanságán és erkölcsi megfontolásokra nyitott szemmel három észrevételt gondolok indokoltnak:

 

1) Fegyelmezetlenség és meghátrálás az, ha valaki  elzárja maga elől a számára várhatóan zavarbaejtő vagy kellemetlen forrásokat egy olyan beszélgetésfolyamban amelynek a lényege a vibráló provokáció és a nemlineáris kifejtés.

 

Ez nem szaktanfolyam vagy tudományos grémium, hanem egy szabad közösség. A műfajhoz és a játékhoz tartozik az, hogy valakik irritálnak, másokat figyelemmel olvasunk, megint másoknak pedig nem felelünk, akár elolvassuk, amit írnak, akár nem.

 

Akinek szabadságában áll, hogy olvasson vagy ne olvasson, válaszoljon vagy ne válaszoljon, és mégis további - mechanikus és magára kényszerített biztosítékokat kíván ezekre, az fél saját reakcióitól, nem képes úrrá lenni ezeken és valóban bizonyos függőségben él. "Ne szolgáljatok ki, ha holnap bejövök", "Teremfőnök úr, szeretném, ha kitiltanának  a kaszinóból", "Ne engedjenek mély dekoltázsú nők mellé ülni, mert nem állok jót magamért"...

 

2) A nem válasz is válasz, része a kommunikációs folyamatnak, ilyenformán kooperáció. A troll-lista azt implikálja, hogy szűkítem a magam számára az információk körét és embereket, nem pedig véleménytípusokat zárok ki a figyelmem teréből, irritálnak és nincs rájuk jó válaszom, sem lelkileg, hiszen nem vagyok képes arra a válaszra sem, hogy ne válaszoljak, sem diszkurzíve, mert feladom azt az esélyt, hogy olyan válaszokat találjak, amelyek rávilágítanak az általam értéktelennek vagy irritálónak gondolt vélemények értéktelenségére és irritáló voltára - nem is elsősorban az adott hozzászóló legyőzése, hanem az én replikámat olvasók okulására.

 

3) Szorongást okoz a számomra - persze csak annyira, amennyire - ha tudom, hogy általam egyébként becsült hozzászólók troll-listával vannak felszerelve. Jóllehet nem gondolom magamat oktalan vagy ostoba akadékoskodónak (kérem nem lecsapni a labdát), ez a szabad és polemikus közeg sokszor olyan megoldásokat láttat a számomra adekvát válasznak, amelyeket esetleg egy önmagát így óhatatlanul is bírámul feltoló olvasótárs, anélkül, hogy alkalmat adna az árnyalásra, a látómezejéből való kizárással büntet.

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!