És az első:
EURIPIDÉSZ: ORESZTÉSZ
Ógörögből fordította: Karsai György
Fordította: Térey János
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
Nagyszínpad, 2008. november 21.
Euripidész (i. e. 480 – 406) életrajzának fennmaradt változataiban hemzsegnek az egymásnak ellentmondó pletykák. Hiteles adatok szerint a kereskedő Mnésarchosnak és a zöldségárus Kleitónak volt a fia, athéni illetőségű. Feltevések szerint Szalamisz szigetén született, ahol berendezett magának egy tengerparti barlangot, ott írta műveit. Huszonhat évesen lépett fel először költői versenyen. Egyes források szerint kétszer nősült, három fia született. Kilencvenkét drámát írt, ebből tizennnyolc maradt ránk. Élete végén Makedóniába vándorolt, ott is halt meg.
Oresztész
Amikor Agamemnón hazatért Argoszba a trójai háborúból, felesége, Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkolta. Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész hosszú távollét után hazatérvén Apollón parancsára megölte anyját, hogy bosszút álljon apja halálán.
Argosz népe kiközösítéssel sújtja Oresztészt, és a gyilkosságban részt vevő nővérét, Elektrát. Nagybátyjukhoz, Meneláoszhoz fordulnak segítségért, de nem találnak meghallgatásra, főleg amikor Klütaimnésztra és Heléna atyja, Tündareosz is Argoszba érkezik, és bosszúval fenyeget mindenkit, aki lánya gyilkosait védelmébe veszi. A nép Oresztészt és Elektrát halálra ítéli. Püladész és Oresztész megölik Helénát, Meneláosz feleségét, méltó büntetéssel sújtva őt egész Hellászért. Sok gyermek atyja, sok asszony férje, fia ment érte a trójai halálba. Oresztész így akarja lemosni magáról az anyagyilkos jelzőt, és Heléna gyilkosaként kíván dicsőséget szerezni magának. Apollón azonban Zeusz parancsára megmenti Helénát, és felviszi az istenek közé. De Oresztészt és Elektrát is megmenti a halálos ítélettől, kibékíti őket Meneláosszal és argosz népével. Oresztész Meneláosz lányát, Hermionét veszi nőül, Püladész pedig Elektrát. Oresztész száműzetésbe kényszerül, melynek lejárta után Athén városába kell mennie, hogy az Eumeniszek törvényszéke elé álljon.
ÉLEKTRA
Nincs olyan néven nevezhető borzalom,
Nyomor, csapás, isten kiszabta szenvedés,
Melynek súlyát az ember nem viseli el.
Mert boldog – sorsát világért se gúnyolom –:
Zeusz állítólagos gyermeke, Tantalosz;
Ki ég és föld közt leng, reszketve a feje
Fölött függő sziklától. Büntetése ez,
Mert az istenek asztalánál ülhetett,
Ember létére – s nem becsülte meg magát,
Eljárt a szája: rossz ragály a fecsegés!
Pelopszot ő nemzette; az meg Atreuszt:
Annak szőtt az istennő baljós koszorút –
Viszályt öccsével, Thüesztésszel; de vajon
A mondhatatlant mért kell újramondanom?
Öccsének saját fiait tálalta föl.
Atreusznak közben két gyermeke született:
A híres – már ha híres! – Agamemnón, és
Meneláosz; anyjuk a krétai Aeropé.
Az isteneknek gyűlöletes Helenét
Vette el Meneláosz; Agamemnón pedig
A hírhedt Klütaimnésztra ágyába feküdt:
Tőle születtünk, egy anyától, három lány:
Khrüszothemisz és Iphigeneia meg én,
És egy fiú, Oresztész.
ÉLEKTRA PÉTERFY BORI
HELENÉ UDVAROS DOROTTYA
ORESZTÉSZ RÁBA ROLAND
MENELÁOSZ CSERHALMI GYÖRGY m.v.
TÜNDAREÓSZ GARAS DEZSŐ
PÜLADÉSZ LÁSZLÓ ZSOLT
HÍRNÖK BLASKÓ PÉTER
HERMIONÉ TOMPOS KÁTYA
EGY PHRÜGIAI KULKA JÁNOS
APOLLÓN FÖLDI ÁDÁM
KARVEZETŐ NAGY MARI
ARGOSZI ASSZONYOK KARA CSOMA JUDIT
MURÁNYI TÜNDE
GERLITS RÉKA
SZALAY MARIANNA
Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Dramaturg: Vörös Róbert, Perczel Enikő
Koreográfus: Gergye Krisztián
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Géczy István, Lencsés István,
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa, Kolics Ágota
|
