Keresés

Részletes keresés

ColinCrazy Creative Commons License 2008-07-01 23:51:17 8060
én is ezeket akartam hozni :)
A hozzászólás:
barrix Creative Commons License 2008-07-01 17:50:52 8059

És az első:

 

EURIPIDÉSZ: ORESZTÉSZ
Ógörögből fordította: Karsai György
Fordította: Térey János

RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT

Nagyszínpad, 2008. november 21.

Euripidész (i. e. 480 – 406) életrajzának fennmaradt változataiban hemzsegnek az egymásnak ellentmondó pletykák. Hiteles adatok szerint a kereskedő Mnésarchosnak és a zöldségárus Kleitónak volt a fia, athéni illetőségű. Feltevések szerint Szalamisz szigetén született, ahol berendezett magának egy tengerparti barlangot, ott írta műveit. Huszonhat évesen lépett fel először költői versenyen. Egyes források szerint kétszer nősült, három fia született. Kilencvenkét drámát írt, ebből tizennnyolc maradt ránk. Élete végén Makedóniába vándorolt, ott is halt meg.

Oresztész
Amikor Agamemnón hazatért Argoszba a trójai háborúból, felesége, Klütaimnésztra szeretőjével, Aigiszthosszal meggyilkolta. Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész hosszú távollét után hazatérvén Apollón parancsára megölte anyját, hogy bosszút álljon apja halálán.
Argosz népe kiközösítéssel sújtja Oresztészt, és a gyilkosságban részt vevő nővérét, Elektrát. Nagybátyjukhoz, Meneláoszhoz fordulnak segítségért, de nem találnak meghallgatásra, főleg amikor Klütaimnésztra és Heléna atyja, Tündareosz is Argoszba érkezik, és bosszúval fenyeget mindenkit, aki lánya gyilkosait védelmébe veszi. A nép Oresztészt és Elektrát halálra ítéli. Püladész és Oresztész megölik Helénát, Meneláosz feleségét, méltó büntetéssel sújtva őt egész Hellászért. Sok gyermek atyja, sok asszony férje, fia ment érte a trójai halálba. Oresztész így akarja lemosni magáról az anyagyilkos jelzőt, és Heléna gyilkosaként kíván dicsőséget szerezni magának. Apollón azonban Zeusz parancsára megmenti Helénát, és felviszi az istenek közé. De Oresztészt és Elektrát is megmenti a halálos ítélettől, kibékíti őket Meneláosszal és argosz népével. Oresztész Meneláosz lányát, Hermionét veszi nőül, Püladész pedig Elektrát. Oresztész száműzetésbe kényszerül, melynek lejárta után Athén városába kell mennie, hogy az Eumeniszek törvényszéke elé álljon.

ÉLEKTRA
Nincs olyan néven nevezhető borzalom,
Nyomor, csapás, isten kiszabta szenvedés,
Melynek súlyát az ember nem viseli el.
Mert boldog – sorsát világért se gúnyolom –:
Zeusz állítólagos gyermeke, Tantalosz;
Ki ég és föld közt leng, reszketve a feje
Fölött függő sziklától. Büntetése ez,
Mert az istenek asztalánál ülhetett,
Ember létére – s nem becsülte meg magát,
Eljárt a szája: rossz ragály a fecsegés!
Pelopszot ő nemzette; az meg Atreuszt:
Annak szőtt az istennő baljós koszorút –
Viszályt öccsével, Thüesztésszel; de vajon
A mondhatatlant mért kell újramondanom?
Öccsének saját fiait tálalta föl.
Atreusznak közben két gyermeke született:
A híres – már ha híres! – Agamemnón, és
Meneláosz; anyjuk a krétai Aeropé.
Az isteneknek gyűlöletes Helenét
Vette el Meneláosz; Agamemnón pedig
A hírhedt Klütaimnésztra ágyába feküdt:
Tőle születtünk, egy anyától, három lány:
Khrüszothemisz és Iphigeneia meg én,
És egy fiú, Oresztész.

ÉLEKTRA PÉTERFY BORI
HELENÉ UDVAROS DOROTTYA
ORESZTÉSZ RÁBA ROLAND
MENELÁOSZ CSERHALMI GYÖRGY m.v.
TÜNDAREÓSZ GARAS DEZSŐ
PÜLADÉSZ LÁSZLÓ ZSOLT
HÍRNÖK BLASKÓ PÉTER
HERMIONÉ TOMPOS KÁTYA
EGY PHRÜGIAI KULKA JÁNOS
APOLLÓN FÖLDI ÁDÁM
KARVEZETŐ NAGY MARI
ARGOSZI ASSZONYOK KARA CSOMA JUDIT
MURÁNYI TÜNDE
GERLITS RÉKA
SZALAY MARIANNA

Díszlettervező: Menczel Róbert
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Dramaturg: Vörös Róbert, Perczel Enikő
Koreográfus: Gergye Krisztián
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Géczy István, Lencsés István,
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa, Kolics Ágota

Előzmény:
barrix Creative Commons License 2008-07-01 17:47:09 8058

Új évad Nemzetis bemutatói

 

 

BOTHO STRAUß: A PARK
Fordította: Forgách András

RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT

Nagyszínpad, 2009. március 20.

Botho Strauß (Naumburg, 1944. dec. 2.) elbeszélő, esszéíró, az egyik legsikeresebb, legtöbbet játszott kortárs német drámaíró. Kölnben és Münchenben folytatott germanisztikai, színháztörténeti, valamint szociológiai tanulmányokat. 1967-1970-ig újságíróként dolgozott a Theater heute című folyóiratnál. 1975-ig a berlini Schaubühne dramaturgja volt. A német újszubjektivizmus legnagyobb alakja.

A park
A színművet Peter Stein számára írta. Oberon és Titania szerepét az akkori Schaubühne társulatának két meghatározó színészóriása, Bruno Ganz és Jutta Lampe alakította.
A park szereplői Shakespeare Szentivánéji álmának cselekményében botorkálnak. Egy nagyváros profán, költészettől mentes parkjában keresik a szerelmet, vagy csak egymás ölét, ahol megjelennek a Szentivánéji álom szereplői, hogy Shakespeare költészetéből e kutyaszaros valóságba csöppenve üldözzék a vágyott boldogságot. Mindenki keres tehát, de nem talál, csak őket találja meg egy műalkotás. Shakespeare-nél egy virág nedvét facsarja Puck az alvók szemébe, hogy álmukból felébredve beleszeressenek az első lénybe, akit meglátnak. Itt a műalkotás ingerli az érzékeket. Átváltozik test és lélek, múlt és jelen, park és athéni erdő. Az ébredés újabb álmokat szül, párra hiába lel bárki, a park rideg magányát nem enyhíti semmi, a műalkotás ellenszerével nem érkezik senki.
A bűvös komédia a jelenre reflektál, a ma felszínét kapargatva egy múltbéli világ maradványaira bukkan, hogy a jelen tévelygőit a megidézett múltbéli tévelygőkkel ütköztesse.

A fordítás
„Botho Strausst fordítani azért nagy kihívás, mert nincs egyetlen mondata sem, mellyel elárulná vagy kiadná magát, úgy tesz, mintha nem lenne személyes stílusa, mintha csak kihallgatná a világot. Eközben tektonikus keménységűre kalapálja mondatait, melyek zenéje nagy költészetet rejt. Egyszerre pofátlanul hatásvadász és ugyanakkor szemérmesen rejtőzködő. Szereplői a legtermészetesebben viselkednek, mégis mintha egy manierista festmény különös pózba dermedt alakjai volnának. Megfigyelő, szemlélődő alkat, nem forradalmár, ő csak bemutat, megmutat, felmutat, ő nem akar meggyőzni semmiről, de éles, könyörtelen, keserű, pontos és megalkuvásmentes képet ad mai világunkról, erről a magát vadonatújnak vélő civilizációról, mely minden borzalom és megdicsőülés után van, melyben úgy tűnik, minden lehetséges, ahol minden kint van a placcon, illegeti magát a szabadság, egy világot mutat, mely minden korábbival le akar számolni, de annyi fájdalmas és eltéphetetlen gyökérrel kapaszkodik vissza az első kimondott mondatig, az első rítusig.”
(Forgách András)

TITANIA NAGY MARI
OBERON LÁSZLÓ ZSOLT
CYPRIAN RÁBA ROLAND
HELEN SCHELL JUDIT
GEORG RÁTÓTI ZOLTÁN
HELMA MURÁNYI TÜNDE
WOLF STOHL ANDRÁS
EGYKE HOLLÓSI FRIGYES
FICSÚR HEVÉR GÁBOR
ELSŐ FÉRFI SPINDLER BÉLA
MÁSODIK FÉRFI SZARVAS JÓZSEF
HARMADIK FÉRFI BENEDEK MIKLÓS
A HALÁL CSOMA JUDIT
FIATAL LÁNY MÉSZÁROS PIROSKA
FIÚ 1., TITANIA FIA MAKRANCZI ZALÁN
FIÚ 2. ORTH PÉTER
FIÚ 3. LÁSZLÓ ATTILA
URFI GERGYE KRISZTIÁN

KISFIÚ, NÉGER FIÚ, PINCÉR, FELSZOLGÁLÓ LÁNY

Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Daróczy Sándor
Dramaturg: Vörös Róbert, Perczel Enikő
Ügyelő: Dobos Gábor, Lencsés István
Súgó: Sütő Anikó
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota


 

 

JOHN WEBSTER: AMALFI HERCEGNŐ
Fordította: Vass István

RENDEZŐ: BALÁZS ZOLTÁN

Nagyszínpad, 2009. május 15.

John Webster (1580 körül - 1634 körül) angol drámaíró, William Shakespeare késői kortársa. A fehér ördög és az Amalfi hercegnő című tragédiáit a 17. századi angol irodalom mesterműveinek tekintik.
Webster életének nagy részét homály fedi, többek között születésének és halálának pontos dátuma sem ismert. Valószínű, hogy Londonban vagy a város közelében született. Amit tudni lehet biztosan, Webster 1606. március 18-án feleségül vett egy 17 éves lányt, akit Sara Peniallnak hívtak, és John nevű fiukat 1606. május 8-án keresztelték meg. Minden egyéb dolgot az életéről csak a színpadi darabjaiból következtethetünk. Webster az 1620-as évek végén még biztosan írt műveket, azonban egy bizonyos Thomas Heywood 1634. november 7-ei feljegyzésében már múlt időben beszél az íróról.

Amalfi hercegnő
A darabot először 1614-ben adták elő a Globe Színházban. Nálunk a Miskolci Nemzeti Színházban 1995-ben Telihay Péter rendezte, ez volt a magyarországi bemutató. 2000-ben Tim Carroll rendezte a Bárka Színházban, utoljára pedig Koltai M. Gábor a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Ezen kívül Declan Donnellan társulata, a Cheek by Jowl hozta el a Katona József Színházba, vendégjátékra.

A darab Amalfi udvarában játszódik Itáliában 1504 és 1510 között. A nemrég megözvegyült hercegné beleszeret Antonióba, titkárába, de a hercegné bátyjai, hogy ne kelljen osztozni az örökségen, megtiltják neki, hogy újraházasodjon. Titokban azonban mégis hozzámegy szerelméhez, és több gyereket szül neki. A hercegnő legelvetemültebb bátyja, Ferdinánd megfenyegeti húgát. A hercegnő és Antonio úgy próbálnak elmenekülni az udvarból, hogy kieszelnek egy történetet, miszerint Antonio kiforgatta feleségét a vagyonából, ezért száműzetésbe kell vonulnia. A hercegnő beavatja titkába Bosolát, nem tudva, hogy Ferdinánd kéme. A hercegnő mit sem sejtve elrendezi, hogy a férfi elvigye ékszereit Antonióhoz anconai búvóhelyére. A nő később csatlakozna hozzájuk, mintha a közeli városba zarándokútra igyekezne. Az érsek meghallja e tervet, és azt parancsolja Bosolának, hogy ölje meg a két szerelmest, és katonákat is küld, hogy fogják el őket. Antoniónak sikerül elmenekülnie legidősebb fiával, de a hercegnőt, a cselédet és a két kisebb gyereket visszaviszik Amalfiba, és Bosola meggyilkolja őket. Ez az élmény, valamint régi szabadságvágya és igazságérzetének sérelme azonban arra készteti Bosolát, hogy az érsek ellen forduljon. Az érsek megvallja szeretőjének, Júliának, hogy eltetette láb alól a hercegnőt. Ám, hogy a nő ne tudja őt senkinek se elárulni, őt is megöli egy mérgezett Bibliával. Bosola megtudja, hogy az érsek őt szemelte ki legközelebbi áldozatául, ezért a kápolnába megy, hogy megölje az imádkozó érseket. Véletlenül azonban Antoniót öli meg, aki épp visszatért Amalfiba, hogy megegyezést keressen az érsekkel. Bosola leszúrja az érseket. Ezután Ferdinánd és Bosola leszúrják egymást. Antonio idősebb fia visszatér Amalfiba apja kifejezett szándéka ellenére, hogy elfoglalja helyét és visszanyerje vagyonát. Antonio hiába intette a fiút, hogy meneküljön el a hercegségből, amely korrupt és gyilkos környezet.

ANTONIO Becsvágy, Madame, a nagy ember tébolya,
S nem láncban, rács mögött tartják, de fényes,
Szép termekben, s ez teszi
Gyógyíthatatlan agyrémmé. Ne képzeld,
Hogy oly buta vagyok, s nem is gyanítom,
Mit tartogatnak kegyeid; de őrült,
Ki fázván, két kezét a tűzbe dugja kis melegért.

BOSSOLA TÖRŐCSIK MARI
FERDINÁND LÁSZLÓ ZSOLT
BÍBOROS SINKÓ LÁSZLÓ
ANTONIO MAKRANCZI ZALÁN
DELIO LÁSZLÓ ATTILA
FOROBOSCO SZABÓ KIMMEL TAMÁS
MALATESTE MARTON RÓBERT
PESCALA ORTH PÉTER
SILVIO FÖLDI ÁDÁM
CASRUCHIO, ORVOS, HÓHÉR MERTZ TIBOR
AMALFI PÉTERFY BORI
JÚLIA BÁNFALVI ESZTER
CARIOLA VARGA MARI

Díszlettervező, Jelmeztervező: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Súgó: Sütő Anikó
Ügyelő: Lencsés István (Kabai Márta)
Zene: Sári László
Mozgás: Szőllősi András
A rendező munkatársa: Bencze Zsuzsa

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!