Keresés

Részletes keresés

Antisystem Creative Commons License 2008-06-12 20:05:39 100

Hogyne. Tudod, az a templom az Úré, és azoké a besztercén élőké, akik életének része, akiket (meg őseiket) ott kereszteltek, akik ott házasodtak, akik felett ott mondtak imát. Akik szászok, románok, magyarok, mindenfélék.

 

ÜdV

A hozzászólás:
flatmaker Creative Commons License 2008-06-12 19:55:12 99
Az rendben van, agyad (ne érts félre) eddig nem sokkal több, mint egy keresőmotor, de az igazán érdekes, hogy kaptál-e, és ha igen, milyen választ a verstől?
Előzmény:
Antisystem Creative Commons License 2008-06-12 19:48:36 98

Hát nem tudom, nekem egy (1936-ban íródott) vers részlete jut eszembe erről a templom-körüli polémiáról:

 

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

 

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

 

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

(József A. : A Dunánál)

 

ÜdV

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!