|
|
 |
Nagymancs
 2008-06-12 15:26:34
|
48299
|
Csak kitartás! Biztosan menni fog. Ha idegileg kimerül az ember (vizsgák után), megesik, hogy vissza-vissza jön egy ilyen, hogy levezesd a felgyülemlett feszültséget. Szerintem vmi feszültség-levezető módszert kellene keresni...tudom, bagoly mondja verébnek....
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2008-06-11 23:17:15
|
48295
|
| Miután hazaértem (hétfőn, kedden és szerdán is vizsgáztam), beszélgettem Szüleimmel, közben eszegettem pilóta pillanatokat, akkor még csak pár szemet... Mikor hazaért Bátyám, beszélgettünk tovább a konyhában, én meg közben megettem az egészet... 180gramm, alig hiányzott belőle... Már rosszul voltam tőle, de csak ettem és ettem... Pár pillanatig uralkodtam magamon, nem akartam hányni, pörögtek a gondolataim... hova lesz akkor az elhatározásom, hogy ebben a vizsgaidőszakban nem fogok? Járkáltam a mosdó és a szobám között, és már úgy tűnt, hogy talán sikerül megállni... de akkor gondoltam, megnézem a hasam, hogy mennyire undorító... és akkor már nem tudtam gondolkodni semmin, berohantam, és kész... elküldtem magam futni... gondoltam, ez nagyobb büntetés, mintha fetrengek és bőgök, hogy szegény én, miért kaptam ezt és a többi értelmetlenség... betekertem magam zacskóval, mp3, és elindultam futni... az első 5 lépés után majdnem kitaccsoltam, nagyon fájt a hasam, és úgy éreztem, összeesek, de én "akartam"... úgyhogy futottam, azzal a céllal, hogy még a rekordomat is megdöntöm! A közepétől már egy picit jól is esett, de inkább az volt a jó, hogy levegőn voltam, egyedül, és kompenzáltam... Amikor hazaértem, nem volt erőm bejönni, ahogy ideértem, elterültem a teraszon... megnéztem az órámat, és fél perccel megdöntöttem a rekordomat (7,5km-en). Ezek szerint még maradt bennem egy kis kitartás... Kicsit feküdtem a teraszon, aztán bejöttem... bementem a konyhába, mert valahogy mindig oda vezet az első utam... megláttam a szemetesben a pilóta pillanatok dobozát, kivettem, és a tetejét apró darabokra vágtam ollóval... nagyon elkezdett fájni emiatt a csuklóm (mert ínhüvelygyulladásom van), de ezt először nem vettem észre. Utána elkezdtem karcolgatni magam a darabjaival, de eszembe jutott, hogy ilyet nem csinálhatok, mert megbántok másokat... pedig... nem tudom elmondani, mennyire jól esett volna... Miután kijöttem a mosdóból, kóvályogtam pár kört, hogy most mit csináljak... akkor úgy gondoltam, ezt senkinek nem mondom el, a pszichológusomnak se... de el fogom mondani... úgy ahogy van... ha nem vagyok Vele őszinte, hogy segítsen? (Február vége óta járok Hozzá, és Benne tényleg megbízom, úgy érzem, Ő tud nekem segíteni). Csakazértse keseredek el... lehetett volna ennél rosszabb is... még mindig nem vettem be hashajtót (pedig szerettem volna) és nem sebeztem (pedig nagyon szerettem volna). A gyógyulás nehéz és fájdalmas.. :) ezek szerint jó úton járok! <-- ez most nem irónia! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
