Keresés

Részletes keresés

Melles-leg-nő Creative Commons License 2008-06-11 08:37:12 290

Szia!

 

Neked sem volt zökkenőmentes az életed,de azokat a nagyon nehéz próbákat is kibírtad,és helytálltál.Persze az idő előrehaladtával az ember egyre inkább úgy érzi,hogy minden küzdelem egyre nagyobb terhet ró rá,és már már összeroppan a súlyuk alatt.

Semmi sem lesz olyan,mint régen volt sajnos.A sikeres rehabilitáció hozni fog sikereket,és remélhetőleg javul a beszéde is.Ezekből az apró sikerekből kell építkezni!

Gondolj azokra a szép együtt töltött évekre,és meríts erőt a továbbikahoz.

Neked megadatott,hogy szerető társad volt,van akinek soha nem adatik meg hasonló.Perzse ez nem vígsz a történtekre.Ha van ambíciód hozzá,írd ki magadból az érzéseidet,és a gondolataidat.Amikor majd visszaolvasol,mindent más szemszögből fogsz látni,és segít feldolgozni a történteket.

A lányod hogyan viseli ezt a helyzetet?

Mi ujság a rehabilitációval?

Sok-sok erőt a továbbiakhoz!

A hozzászólás:
tubi57 Creative Commons License 2008-06-08 14:41:37 289

Szia!

Tényleg nagyon nehéz,olyan sok mindenben igazad van. Aki nem volt ilyen helyzetbe nem is tudja elképzelni ezt az egészet.Vannak időszakok amikor nagyon nehéz, szinte ki szeretnék futni a világból és az mondani, hogy nem csinálom tovább. De akkor mi lesz vele.Alányomra sem hagyhatom, de én sem vagyok fábol és ugy érzem még viszonylag fiatal vagyok ehhez az életvitelhez.Aztán meg tudom, hogy Ő meg pláne nem tehet róla, hisz amikor jó volt olyan figyelmes odadó volt. Most meg mint egy kis autista gyerekhez hasonló.A beszédje is zavaros mintha nem is ő lenne.Meg olyan gyerkesen vicces az egész. Ha tudnám, hogy jobbra fordul idővel és lesz még egy pár szép évünk együtt, ott egye me a fene. De ilyen állapotba még csak ki sem mozdulhatunk a lakásból, hogy elmenjünk valamerre.Tudom, hogy ő is akar, igyekszik,de látni borzalmas. Az, hogy mi lett volna jobb a fene tudja. Én már végig csináltam anyukám haldoklását egy évig mire teljesen tönkre menve utolsó pillanatatig ép ésszel, és csak 59 éves volt.Aztán apukám haldoklása, az sem volt piskota.Aztán a lányom egy évig volt nagyon beteg. Most jobb lenne erre most a férjem Én most vagyok 50, tervezgettük,hogy kirándulgatunk, most kicsit könnyebb lesz erre tessék.Gondolom sok embernek volt nehéz élete, de miért?

Na bocs a panaszkodásért.Megpróbálok kitartani és csak ott sírok ahól nem lát senki.

Szia

Előzmény:
Melles-leg-nő Creative Commons License 2008-06-04 09:30:46 286

Szia!

 

A fentebb szólóval egyetértve,biztosan lefárasztják bent.Meg a kezdetek a legnehezebbek,nem lesz varázsütésre sajnos változás,csak lassan,és határtalan türelemmel.

Ezek a reakcióid segítenek feldolgozni a történteket,s egy mérföldkő az életedben,hogy hogyan tudsz helytállni.

Kell az a torna,egyeztess a lányoddal,és minden napot ajándékként könyvelj el.Biztosan átcikázott már az agyadon számtalan kérdés,hogy mi lett volna,ha elveszted?

Vagy jobb-e ez az állapot neki?Vagy élet-e ez?Nagybetűs kérdések melyek napszakonként váltakoznak az agyban.

S a legnagyobb válaszraváró.. hogy miért pont veletek történt mind ez?

Ezért száll meg a harag,és a düh is olykor.

 

Sok erőt Neked!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!