Keresés

Részletes keresés

Tejbemacs Creative Commons License 2008-06-08 19:21:02 48272

elolvastam, csak most nincs időm válaszolni! Köszi a sok jótanácsot :-]

 

ma besütiztem és betonhalaztam, szüleim beállítottak egy rakomány sütivel, amire meg nagyon jólesett a sós tonhalsali.

Tökjó, hogy nem tudok ellenállni a sütinek.. :-[ dühös vagyok, hogy ennyire tukmálják a q. édességeket. De hősies vagyok és itt aszalódik minden a hasamban. Kezdhetek foglalkozni vele, milyen érzés, ha tényleg dugig van a pocakom. Szörnyű. Túlságosan tele.

na mindegy.

 

küzd-küzd-küzd

A hozzászólás:
pOsitivo Creative Commons License 2008-06-07 14:19:47 48270
Szia!

Irok mailt.
Előzmény:
Tejbemacs Creative Commons License 2008-06-07 14:17:40 48269

Nem, semmi utógondozás. Amiért bementem (kevert szorongásos depresszió), kiderült, hogy személyiség-fejlődési zavar, azt sikerült a gyökerekig felbontani, átbeszélni, megoldani. Amit összeszedtem Ott magamnak, azt kb. minden 2. női magazinban el lehet olvasni, hogy pl 10 lépés, hogy jobban érezd magad a bőrödben, stb. De egész más, amikor ezekre te magad döbbensz rá és a magadévá teszed, már nem csak üresen csengő mondatok, amikre úgy gondolsz, hogy aha, én is így gondolom, mázlis az újságíró, ha így él.

Ilyenekre gondolok, mint "nem kell mindenkinek megfelelni", "csak azoknak a véleményére adok, akiké számít, mások köcsögösködését nem szívom mellre, és a negatív kritikán (számomra fontos embertől, szigorúan!) igenis elgondolkozom, ne az a reflex induljon be, hogy azért mondja, mert én vagyok az eleven, születetett ROSSZ megtestesítője, és nem szeret". Hm, és működnek ezek a dolgok a valóságban is. Szüleimmel beszélgettünk úgy 3 hete, nem tetszett a hozzáállásuk, az jött le, hogy nem tartanak elég érettnek, hogy felelősségteljes döntést tudjak hozni. Másnap beszéltünk telefonon, miután átgondoltam az egészet, elmondtam, hogy így éreztem, mire kiderült, hogy ők nem ezt akarták mondani, én értettem félre. Felfogták, hogy felnőtt vagyok, de attól még a lányuk vagyok és csak aggódnak értem. Mindjárt más színt kapott az egész.

 

Az evészavar és testképzavar szintén a gyerekkoromban gyökerezik, de mondta a dokim, hogy az nem megoldható egy 2-3 hónapos terápia keretében, hanem hosszútávú ambuláns kezelést igényel. Én is így gondolom. Végülis kereken 10 éve tart... Keresünk nagyon hamarosan egy ilyesmiben kompetens lógust vagy átert. A kérdés csak az: el tudom-e fogadni magam "kövérebben"? Megmondom az őszíntét: most úgy érzem, nem. Tudom a fejemmel, hogy hamis képet látok a tükörben, de így érzem jól magam a bőrömben. Vékonyan. Szóval lehet, hogy ez azt jelenti, hogy nem működnék együtt a terápiában? Mi a gyógyulás? Én eszem, csak sovány vagyok. Bonyolult. De gyereket szeretnék, és legfőképp normális életet élni, hogy a kaja ne jelentsen problémát. Úgyhogy ennek érdekében rá kell szorítanom magam az együttműködésre.

 

Most megyek és eszem egy jogit :-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!