Keresés

Részletes keresés

tubi57 Creative Commons License 2008-06-03 19:42:23 283

Szia!

 

Köszi a segítséget!

Azt gondoltam, hogy teljesen nem fog rendbe jönni, de csak annyit, hogy értekezni tudjunk egymással és eltudja mondani ha valamit akar.

Tegnap viszonylag jó kedvüen jött haza,ma teljesen összeomolva.Bármit kiakart mondani nem sikerült.Aztán mondtam ,hogy haggyuk majd máskor, mondtam locsoljon meg, fürödjön,,majd holnap jobb lesz.

Azóta nem is próbál semmit mondani. Olyan rossz,de van amikor egyáltalán nem tudok neki segiteni, hogy mit akarhat.Pedig már nagyon sok mindent megfejtek, ha elkezd valamit.

Na majd csak lesz jobb.

 

Üdv

A hozzászólás:
ashlynn Creative Commons License 2008-06-03 16:05:15 282
Kedves Tubi!

Az én apukám is afáziás, igaz, ő stroke miatt került ebbe az állapotba, és még a jobb oldala is részlegesen le van bénulva. Így két évnyi távlatból az a tapasztalatunk, hogy a beszédfejlődésben vannak eredmények, bár tökéletesen már soha nem fog beszélni. A mozgásban is értek el eredményt, de az nem volt annyira látványos. Persze nem tudom, hogy egy agyi műtét és egy agyi sérülés mennyire összehasonlítható a rehabilitáció szempontjából. Mindenesetre tudom, hogy mennyi lelkierőt követel a betegtől és a családtól is, hogy ne hagyják abba! Mindig jönnek hullámvölgyek, amin át kell segíteni a férjedet, és közben nem szabad a kétségbeesésed kimutatni... Meg kell győzni, hogy higgyen a a gyógyulásban, mi sokat mondjuk apunak, hogy látod, ez is meg ez is a "harc" eredménye, hogy jobban megérteted magad, jobban tudsz járni, stb. Ilyenkor lelkesebb lesz...
Közben persze megszakad az ember szíve, hogy egyik pillanatról a másikra egy komoly betegség milyen roncsot tud csinálni egy addig életerős emberből. Még egy dolgot tanultam meg a két év alatt: apró célokat kell kitűzni, rövid távra. Így könnyebb a mindennapokat túlélni és optimistának maradni.
Nagyon-nagyon sok erőt kívánok a családotoknak és gyógyulást a férjednek!

Előzmény:
tubi57 Creative Commons License 2008-06-02 20:54:31 280

Ma volt az első nap.

Úgy sírtam,hogy ott hagytam kiszolgáltatva, mert nem tud beszélni.De a lányommal is beszéltük, hogy csak neki akarunk jót, hogy tudjunk beszélgetni.Ma még csak félnapos volt, félve mentem érte, de jó kedve volt, mondta,hogy kapott házifeladatot.Itthon kínkeservesen megcsinálta.Most még nem mondta,hogy nem megy többet. Holnap már egész napos lesz és több foglalkozás lesz. Remélem végig csinálja.

Köszi a drukkolást!

Sziasztok

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!