|
|
 |
FejerGyuri
 2008-05-18 20:07:38
|
71
|
Folytatás:
Alwin Seifert nagyon sok érdekes gondolatot fogalmazott meg a növények és a föld életközösségéről, ezek ma is a bio-termesztés főbb irányvonalait jelentik.
1) A talaj -a növények életközege- nem pusztán egy növényi tápanyag-raktár, amelyből a növény szipkázik ezt-azt, majd ha elfogytak a tápanyagok, pótoljuk (mű)trágyával. A talaj "él", és állandóan regenerálódik a talaj-mikroorganizmusok, talajférgek és a giliszták jótékony munkája által. Azaz minden (kerti) talajból egyszerre fogynak- és pótlódnak a tápanyagok és a humusz. Ezt a regenerálódást használja ki a parlagon hagyás és a vetésforgó.
2) A növények táplálása -a talajélet figyelembevétele nélkül- hibás megközelítésmód. Tulajdonképpen a helyes megközelítésmód az, hogy nem is a növényt tápláljuk, hanem a talajéletet: megfelelő locsolással-, komposzttal-, esetleg szerves trágyákkal a mikroorganizmusoknak és a gilisztáknak teremtünk mind jobb körülményeket, és ezek a talajlények -felszaporodva- termelik a növény számára a humuszt (korhadás + giliszta-humusz). Alwin Seifert burgonyát (is) termesztett rendszeres komposzt-adagolással, és azt tapasztalta, hogy ennek hatására több, mint 10 évig ugyanazon ágyásban minden évben tökéletesen életképes kondícióban tudta tartani a burgonya-növényeket. Tehát a talaj regenerációját egyensúlyban tudta tartani a burgonya-növény tápanyag-fogyasztásával. Szerintem megfelelő komposzt-adagolással ez az eperre is igaz kell legyen.
3) A hagyományos permetezés és az azonnal feloldódó összes műtrágya -többé-kevésbé- kárt tesz a talajéletben, és ezért a növények hosszútávú kondícióját csökkenti vagy veszélyezteti. A legtöbbször ördögi kör indul be a vegyszerezés hatására: a permet pl. idei-óráig megvédi a növényt, de a talajélet elszegényesedése miatt (giliszták meghalnak vagy elköltöznek) a növény már jobban sebezhető a következő kártevő-támadással szemben. Ennek következtében emelni kell a vegyszer-adagot, a talajélet-, valamint a növény ellenállóképessége viszont tovább gyengül. Újabb dózis-növelés, újabb ellenállóképesség-csökkenés, míg végül a kártevő győz.
4) Sokféle minőségű komposzt létezik aszerint, hogyan rakták össze (pl. prizmába). Alwin Seifert gigantikus mennyiségű komposztot gyártott ötven év alatt, és szerinte a komposzt (prizmába) összerakása művészet. A cél, hogy minél kevesebb átrakással-, minél gyorsabban-, minél komplexebb tápanyagokat nyújtó humusz képződjön korhadás által. A különböző rétegeket ő is alkalmazta, fahamut és csontlisztet is tett bele. Ő fogalmazta meg először, hogy jobb az istállótrágyát először komposztálni, aztán kihordani a növényekre. Ő állati- és növényi kevert komposztokat is készített. A könyvében sok ilyen "komposzt-recept" van. Sokat ír az egyszerű (komposzt nélküli) talajtakarásról, annak hatásmechanizmusáról is, saját tapasztalatai révén..
5) A gyomok is "besegítenek" a talaj regenerációjába. Megfigyelte, hogy a földfelszín megbolygatása után -a talaj minőségétől függően- évről-évre más és más gyom-csoport uralta a bolygatás helyét, -függetlenül a közvetlen környezet gyommag-ellátottságától-, mígnem 4-5 év múlva állt vissza az eredeti füves flóra. A gyomok között rengeteg gyógynövény-, gyógyhatású növény is létezik, amelyeket az állatok is előszeretettel legelnek, és -ösztönösen- így tartják egészségesen magukat. Hasznos tehát, ha a parlagon hagyott részekben meghagyjuk azokat a gyomokat, amelyek maguktól nőttek az adott körülmények között. (Valószínűleg Alwin Seifert sem úgy gondolta, hogy anyaföld-regeneráló gyomként hagyjuk derékmagasságig nőni a parlagfüvet, vagy más kifejezetten agresszív-, vagy allergiát okozó ghyomokat.) |
|
A hozzászólás:
 |
|
FejerGyuri
2008-05-18 19:55:00
|
70
|
Engem az Alwin Seifert: Kertészkedés "mérgek" nélkül című könyve fertőzött meg bio-szemlélettel. (Mezőgazdasági Kiadó 1981., Kertünk, házunk, otthonunk sorozat) Ez az ember vette a fáradtságot: utánament és leírta, milyen enyhébb-, vagy súlyosabb mérgezéseket okoztak az (akkori) vegyszerek. (Csak egy balhé a közismertebbek közül: nekem is van olyan korabeli könyvem, ami DDT-t ajánl a komposztba, a pajorok ellen. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy a DDT következtében torzszülött csecsemők jönnek a világra, és gyorsan betiltották. A DDT "fénykorában" viszont óriási mennyiséget reklámoztak és adtak el belőle. Egyébként az is kiderült, hogy a DDT a földben még húsz év alatt sem bomlik le, ennyi idő után is mérgezve az abból a földből kikerülő összes zöldséget, gyümölcsöt, végül az embereket. Elgondokodtató, vajon hány hasonló esetről nem is tudunk...) Az enyhébb vegyszer-mérgezések sokszor nem tudatosulnak: nem mintha az illető ne venné észre a rosszullétét, hanem más betegségnek tulajdonítja a tüneteket. Olyan eseteket is leírt Alwin Seifert, amikor napvilágra jutott, mennyire komoly érdekeltségek fűződnek a vegyszerek (értsd: permetező szerek és műtrágyák) sokszorosan túlméretezett forszírozásához. És bár manapság a vegyszerek szelektívebbek (mondjuk ránk nem annyira mérgezőek), a vegyipar eladási túlforszírozása manapság is hihető. A piaci verseny és a profitéhség rákényszeríti a nagyüzemi mezőgazdaságra a vegyszer-használatot. Minél olcsóbban "állítanak elő" egy gyümölcsöt, annál biztosabb, hogy magas vegyszer-dózisokat kapott.
A gombás levélbetegségek megelőzésére gyakran (a biósok is) bordói lét (is) használnak, ami jelentős részben rézgálic (réz-szulfát, CuSO4). A rézről -és a többi nehézfémről- tudjuk, hogy nem ürül ki a szervezetből, hanem a májban elraktározódik, és -egy kritikus mennyiség felhalmozódása után- komoly gondokat okoz. A kritikus mennyiség elértéig az illető nem is érez panaszt. Amikor érez-, akkor viszont már késő... A lemosó permet folyik végig a fa törzsén, rá a földre, ott megszárad, és a földön-, ill. a földben marad. Van egy kisfiam, aki önfeledten legelészik fáról-, bokorról-, földről. Én ezért sem használok vegyszert. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
