Sziasztok!
Én most rosszabbul vagyok. Sírok 3 napja (nem egyfolytában, csak esténként), nem tudom, mi bajom. De nem hagyom a depit előjönni, tevékenykedek a kertben, a házban, mindezt jókedvvel.
A nagyobb baj az evéssel van. Eddig kényelmesen tudtam tartani a 43,5-et, sőt felmentem 44-re, de a múlt héten (vagyis ezen a héten, mert még vasárnap van) megint nem tudtam enni, nem vagyok éhes, undorodom mindentől, le is mentem 42-re, halálfélelmem van. Ettől kivagyok rendesen. Hogy nem tudok enni. Megint ott tartok, hogy etetem magam, sokszor kevéssel, lehetőleg legyen benne egészséges is (joghurt), de hizlalós is (csokis keksz). Hányni nem hányok, ezért is nem akarom a kórházi főtt ételt meglátni, mert ha abból ennék, túl azon hogy undorító alapból, biztos ismeritek a kórházi kajákat, naszóval azt tuti kihánynám, az meg csak rosszabb. Inkább viszek magammal olyat, amit meg tudok enni, meg Balázs hoz nekem sajtos croissont meg ilyeneket, amiket elcsipegetek egy nap alatt (a jogik, almák, egyebek mellett). Szóval célom az életben maradás.
Nagyon be vagyok fosva, hogy meg fogok halni.
Lejjebb veszem a cigit is, hogy az se csökkentse az étvágyam tovább (mert tavaly 53 kilósan több súlyra oszlott el ugyanaz a nikotinadag, akkor volt is étvágyam).
Remélem, jól csinálom a dolgokat. Nagyon félek, ami mondjuk nem kedvez az étvágynak, de küzdök-küzdök gyomromszakadtáig.
Puszillak benneteket,
Macsek |