|
|
 |
Zicherman Istvan
 2008-05-16 16:28:25
|
53
|
Folyt.
.................
Térjünk közvetlenül a második fejezetre, amelyben Rezun ostorozza az egész szovjet, második világháborúval kapcsolatos történelemírást, és egyértelműen ,,hazugnak" kiáltja ki. Ezt is furán teszi: a hatkötetes ,,A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja, 1941-1945" kiadvánnyal kezdi. Ami egy maximálisan leegyszerűsített, egy átlag olvasóra orientált kiadvány, amelynek ő majdhogynem hivatalos információs és enciklopedikus történelmi tartalmat tulajdonít, és ebből a pozícióból kezdi a ,,kritikáját". Miért nincsenek felsorolva a katonai körzetek, és miért nincsenek megnevezve a körzetek parancsnokai, név szerint, 1941 nyarán? Miért nincsenek felsorolva a hadseregek számai, teljes állományuk, parancsnokaik és diszlokációs körzeteik? Hűha! Sikerült legyet fogni a szar fölött, mit ne mondjak! Az ítélet azonnali és visszavonhatatlan - a hatkötetes hazug! A háború szovjet történelme - az egész hazug! Utánna meg már egészen hisztérikussá válik a szerzőnk - a gépesített hadtestek - mennyi volt belőlük, a feltöltöttségük szintje, mennyi mingdegyikben a járművek, katonák száma? Aham, elhallgatjátok! Elrejtitek a nép elől az igazságot!
A járatlan olvasó pedig még csak nem is sejti, hogy amennyiben mindez szerepelne egy népszerűsítő kiadványban, akkor nem hat, hanem hatszáz kötetes lesz a munka. Ez körülbelül olyan, mintha L.N.Tolsztojtól elvárnánk a ,,Háború és békében", hogy sorolja fel az orosz és francia hadsereg papír és tényleges harci létszámát, sorolja fel az ezred és osztály-parancsnokok neveit, a málhás és hátas lovak teljes állományát és annak állapotát, a kardok élességének mértékét, és hogy mennyi pisztolylövedék volt huszár-ezredenként. Ha meg nálad, Ljova, - legalább is Rezun szerint - ez nincs megadva, akkor az egész munkád egy kalapot nem ér.
Szuvorov úr, pedig maga ismét lapot váltott. Minden egyes történelmi munkának megvan a részletességi szintje. Maga azt kitűnően tudja, hogy amennyiben túlterhelünk egy könyvet statisztikai adatokkal, akkor el fog benne vészni az adott történelmi munka fő vezérfonala. Bármely történelmi könyv bármely szerzője olyan mennyiségű statisztikai adatot használ fel, amennyi - véleménye szerint - elősegíti a nézőpontja megértését, segít megértetni az adott történelmi eseményt. Hiszen maga is, saját opuszában, nem az összes, és nem minden harckocsi adatait sorolja fel azok közül, amik részt vettek a háborúban, hanem csak azokat az adatokat használja, amik magának megfelelnek. A hadtörténelmi témájú népszerűsítő könyvek nem haditechnikai szakkönyvek, vagy statisztikai szöveggyűjtemények.
Úgyhogy, amennyiben az olvasó az egyik, vagy a másik kiadványban nem talál rá a neki szükséges adatokra, ez még nem jelenti azt, hogy azok nem léteznek, vagy hogy azokat szándékosan elrejtik előle. Ha ez a mindent ostorozó könyve Szuvorovnak úgy 1965-ben, vagy 1975-ben jelent volna meg, még azt mondanám, hogy akkor meg lehetett vádolni a szovjet történelemírást bizonyos szintű elhallgatással, és valóban nehéz volt kikeresni a megfelelő számokat. Bár ez sem valami konkrét fene nagy titkosság miatt volt az esetek többségében, hanem egyszerűen nem voltak meg a megfelelő emberek a megelőző munkára, vagy egyszerűen az adott témák senkit sem érdekeltek a kutatók közül. Viszont 1995-ben előrukkolni egy ilyen könyvvel!.... Ejnye. Elég lett volna felnyitni a ,,Hadtörténeti lap"
Военно-исторический журнал (№3)) harmadik számát, hogy azonnal megkapja az adatokat az összes frontról, hogy mikor lettek felállítva, mennyi ideig léteztek, kik voltak a parancsnokok, és még azok rövid életrajza is szerepel benne.
De Rezun mind ebben, mind más könyveiben nagyon igyekszik elhallgatni az adott szakmai lap létezését. Ez a lap teljesen romba dönti az állítását, mely szerint ,,még most is elhallgatják a háború statisztikai adatait". Hazugság. Mellesleg még 1991-ben elkezdték benne megjelentetni a ,,Mein Kampf" fejezeteit (hogy ezt miért mondom itt - később majd kiderül). Bár, az is igaz, a további publikációktól eltekintettek. De a könyv fejezeteinek publikálását nem a KGB vagy az SzKP KB utasítására hagyták abba, hanem azután, hogy az angol sajtóban több felháborodott cikk jelent meg arról, hogy a Szovjetunióban náci propagandát folytatnak a történelmi szaklapok.
(Folyt. köv.) |
|
A hozzászólás:
 |
|
Zicherman Istvan
2008-05-16 15:57:46
|
52
|
Veremejev (kritika Szuvorov ,,Öngyilkosság" könyvére
Folytatás
..................
Nos, kezdődik a könyv. Ne ragadjunk le az első fejezetnél, ahol félis suttogva szerepel egy beszámoló az ifjú tiszti kadét hősiességéről, aki bejut a háborúk történelmének titkos archívumaiba, a katonai tisztképzők könyvtárainak mélységes titkairól, a szovjet hadvezérek titkos memoárjairól (amelyek a természetben soha sem léteztek). Ez olyan, mint egy sajátos felvezető zene egy filnhez. A képernyő még sötét, még futnak az unalmas ,,sapkák" és szeretáblák, de a zene már kezdi felkészíteni a nézőt, saját hangulatot kölcsönöz az egész filmhez, ami megkönnyíti majd emésztését. Ugyan ezzela közhelyes sablonnal kezdi Rezun.
Csak nem kéne hazudni az őrkutyákról. Róluka Szovjet Hadseregben a katonák csak az őrszolgálati és helyőrségi szabályzatból kaptak ismereteket. Még a legtehetségtelenebb katona is, válaszolva az őrszolgálatba lépéskor, az ezred-ügyeletes tiszt kérdésére az őr kötelmeiről, és aki igen nehezen tudta feleveníteni a szabályzat többi pontját, erre a részre örömtelien elkezdte szavalni: ,,Amint az őr meghallja az őrkutyák ugatását...". Ezeket a sorokat azért jegyezte meg szinte mindenki, mert a Szovjet Hadsereg egységeinél (nem a határőrségnél, belügynél vagy légierőnél - ott voltak kutyák) sehol sem voltak őrkutyák, és senki sem értette, hogy miért értekezik róluk egy egész fejezet.
Ne időzzünk el hoszabb ideig a dűhött vonításán sem, hogy mennyire is zártak a szovjet archívumok, mivel ez a világon mindenhol bevett praxis. Például, az USA-ban csak 2001-ben hoztak döntést arról, hogy leveszik a titkosítást az archívum egy részéről (ismétlem - egy részéről, és nem az egészről!), ami az USA és az Bwehr, illetve SD munkatársai között együttműködésről értekeznek, 1945-47 között. Nagy-Britanniában a hasonló archívumok a mai napig zártak. Úgyhogy Rezun hamiskártyás szokásai már az első fejezetben előbukkannak. Kezdetét veszi a lapok cseréje.
Azt is hozzá kell tenni, hogy az archívumok nem egy-két iratból állnak, amelyek majd rögtön megmondják a jónépnek a Tuti Nagy Igazságot. Az archívum - több százezer polc, több millió akta, több tísz és száz milliárd lapnyi dokumentum. Parancsok, direktívák, jelentések, térképek, elszámolások, ajánlatok, kérvények, felterjesztések, pénzügyi könyvelések, hadműveleti és esemény-naplók. Csak egy példa: mindössze egyetlen ezredben, csupán alaki parancsól évi 365 (vagy 366) készül. És ehhez még jönnek a szolgálatbalépési parancsok, technikai és ellátási, illetve hadtáp-parancsok, egyéb rendelkezések. Ez több millió unalmasabbnál unalmasabb papír, és hegyomlásnyit kell átlapozni belőlük, illetve évekbe kerül, hogy az ember kiszűrjön pármi, publikálásra érdemes érdekességet. A Szovjetunióban még létezett a Történelmi-archívumok Egyetem, ahol éppen az ilyen munkára képeztek szakembereket.
Valamit előásni az archívumokból és egy esemény képét felvázolni semmivel sem könyebb, mint komoly régészeti leletre bukkanni.
Úgyhogy a hőbörgés afelől, hogy zártak az archívumok ( és nemcsak Szuvorov részéről), vagy az adott területen tanusított totális unkompetencia, vagy pedig szándékos hazugság, amelynek egyetlen célja van - kiváltani a ,,népharagot", vagy megvádolni valamely kormányt a nép szándékos megtévesztésével.
(Folyt.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
