Sziasztok!
Tegnap mi is ott jártunk, hogy megrendeljünk 1 db mosogatógépet. Katalógunak persze nálunk sem volt híre-hamva. Szerncsére mi már előre kinéztük, és vittük a típusszámot. Már a honlapról látszott, hogy ez is egy PROFATO-hoz tök hasonló, rongyrázós hely lesz, nem is kértünk konyhabútort, mert mi már más megoldást találtunk.
Előtte egyeztettünk, így 5 órára volt egy időpontunk, hogy lebonyolítsuk az ügyletet. Egy kicsit korábban értünk oda.
Miután megérkeztünk, a két "lelkes" fiatal nem tudott megegyezni, hogy ki foglalkozzon velünk. Szóltunk, hogy ÁFÁ-s számlát fogunk kérni a vásárlásról. A lány próbált lepasszolni minket Márkónak, aki szemmel láthatóan nem volt elájulva a lehetőségtől. Közölte, hogy még soha életében nem állított ki számlát. A lány nem hatódott meg, de azért bevállalta, hogy ő megírja a megrendelést közben. Még azt is mondta a fiúnak, hogy "Márkó, ne próbálj kibújni a feladat alól!"Mindezt persze úgy, mintha ott sem lettünk volna.
Márkó mély levegőt vett, tudomásul vette, hogy dolgoznia kell, ezért nekilátott a számla kitöltéséhez. A számlán minden rubrikában jelölve van, hogy mit kell odaírni, ennek ellenére nagyon be volt szarva tőle. Kegyetlen lassan sikerült kiállítania az első hibás számlánkat, amin a megadott cégnév helyett először a nevünk szerepelt. Javasoltam, töltsön ki újat. De ő fogta és kézzel áthúzta, majd macskakaparással beírta a cég nevét. Egyre zavarosabb lett a számla. Mivel a javítás csak lepecsételve érvényes a kézzel kitöltött számlán, kértünk a vevőhöz egy pecsétet.
Ezzel olvashatatlanná vált a számla és kértünk egy újat. De ez már sok volt a mi kis Márkónknak. Felcsattant, hogy ő egész nap csak tervez, majd szétszakad a nagy igyekezetben (aminek még az apró nyomait sem láttuk a hozzáállásában), és hogy mi miattunk lett rossz a számla, mert mi kértünk rá plusz pecsétet. (Ami egyébként akkora volt, hogy beterítette a számla felét.)
Akkor már kijöttem a sodromból, pedig nyugodt természet vagyok, de egy kicsit erélyesen emlékeztettem őt, hogy mégiscsak én lennék a vevő!!! Erre láthatóan megszeppent és nekiállt a második számla kiállításának. Sikerült is kiállítani, csupán az összeg nem volt jó, mert kiderült, hogy csak a különbözetről lehet kiállítani. (Bár ezt nem tudták biztosan az elején, fel akarták hívni Vikit, aki tudta volna biztosan, de őt nem tudták elérni, így ezt tartották logikusnak, bár nem voltak meggyőzőek ebben sem.)
Így Márkó tovább folytathatta a számlakiállítás szépségeinek gyakorlását. Harmadjára össze is jött, de akkor meg azt nem tudta, hogy melyik példány a vevőé? Felvilágosítottuk, hogy a másolat a bolté, eredeti a miénk. Ezt elhitték.
Már "csak" a fizetés volt hátra. Miután kiderült, hogy kártyával nem tudunk fizetni, készpénzben kellett fizetni. Ezt előre nem jelezték, pedig kérdeztük emailben.
Nem baj, szerencsére 2 sarokra volt egy OTP automata, ott gyorsan kivettük a pénzt.
Visszamentünk, és közölték, hogy nem tudnak visszaadni 2000 forintot, mert nincs kasszájuk. Márkó átvilágította cash készletét, de a zsebében is csak 100 Ft lapult. A páromnál szerencsére volt pont 8 ezer forint, amivel sikerült kerek összegben fizetni.
Az egész tortúra rendkívül lassú, hónaljszagú és kellemetlen volt. Sugárzott a felkészületlenség, az amatőrizmus, az érdekektelenség és a "menjen minden k..vevő a francba, én csak itt ülök és verem a nyálam érzése".
Ki is mondták, hogy "minden vevő csak úgy jön és beesik az utcáról". Én mondtam, hogy máshol örülnek, ha sok a vevő, talán itt sem kéne ennyire elkeseredni.
A tollal rajzolt bútortervekről meg csak annyit, hogy jó érzéssel töltött el, hogy nekünk számítógéppel készült méretarányos látványterveink vannak, és a szakemmber, akit választottunk minden esetben lelkesen, örömmel veszi, ha hozzá fordulunk és nála költjük el a pénzünket.
Ha még valaki nem találta meg a megoldást, szívesen adunk elérhetőséget. A mi konyhabútorunk biztosan hatszámjegyű lesz. (gépek nélkül)
Mindenkinek szép napot kívánok! Ma kimegyünk a lakásba és megnézzük a burkolatokat! 3 hete nem jutottunk be a lépcsőházi munkák miatt... |