Keresés

Szia!

24 és fél éves vagyok. Másfél évig tartott a bulimia, az első H-próbától a végső leállásig. Az utolsó fél év szólt arról, hogy abba kell hagyni. Iszonyú akaraterő kell hozzá. Rosszul berögzült formája a feszültség levezetésének a bezabálás és hányás. Szinte remegtem, amikor direkt elterelő hadműveleteket csináltam a kaja-H helyett. Tv-zni próbáltam, olvasni, vedeltem kólát, tejeskávét, és markolásztam az ágy szélét, hogy bármit szabad, csak azt nem. Persze visszaesésekkel tele, de nem adtam fel. Aztán elköltöztem otthonról a páromhoz, és már eleve erre készítettem fel magam, hogy itt tilos hányni. Aztán amikor vizsgaidőszakban megint rosszabbul lettem lelkileg, sajnsos elő-előfordult a dolog, de nem túl gyakran, én meg mondtam magamnak, hogy ez nem ugyanaz, ebben hiszek is.

Lefogyni... depresszió. Még sose voltam ilyen sovány, és tudom, hogy ez nem normális. De már rendesen eszem mindenfélét, persze nem túl sokat, mert ha hirtelen hízni kezdenék, kezdődne elölről minden. De eszem ágában sincs tovább fogyni! Sőt, 45 kg szeretnék lenni, de csak lassan, 10 dekánként hetente mondjuk. Aztán majd ráérek távolabbi célokat kitűzni.

Én megőrülök az üresjáratoktól odabent. Délutánonként igyekszem kijárni a párom rendelőjébe dolgozni (állatorvos). Bent meg olvasom a National Geographicot, vagy sudokuzom, ilyesmi... Van egy jófej áter (EK), aki a kiscsoportot tartja, szerintem vele értem meg magam legjobban.

Még nincs időpontom, de szerintem rengeteget haladtam az elmúlt 2 hétben, remélem 3 hétnél tovább már nem tartanak bent!

A szobatársaimat nagyon csípem, szerintem ez hozzájárul, hogy nem érzem rosszul magam bent. 2. emelet, 3-as szoba :-) 8-an vagyunk egy pici szobában, de mindent megoldunk.

Írj még, bár ugye leghamarabb pénteken fogom tudni elolvasni, ha egyáltalán. Hétvégén mindkét nap dolgozunk reggeltől estig, úgyhogy lehet, hogy nem is ülök le a géphez.

Kitartás, legyen akaraterőd annyi, mint nekem, hogy sikerüljön kimásznod a bulimiából! Ha az megvan, a többi szinte sétagalopp. Hihetetlen, hogy mennyire tönkre bírja ilyesmi tenni az ember életét. És kinek mer róla beszélni az ember?... senkinek. Én is csak utólag vallottam be a barátomnak.

Szia!

Macsek

Azt nem csodálom, hogy elfásultál.... sétálni nem igazán lehet alig van kert, kimenő csak 3 után, tehát a közeli hegyekben sem lehet túrázni, akiket meg erősebben nyugtatóznak, azoknak a napi programjuk a magazinolvasásban, cigizésben kimerül :-(

egyébként sikerült valamit megfejteni a terepeutákkal, hogy mi lehet a tünetek oka?

Szia!

Ez a 6. hetem volt bent. Alapvetően nem az evészavarral mentem be, mert az csak része a komplex szir-szaromnak. Voltam bulimiás, magamtól jöttem ki belőle, fogalmam sincs, honnan volt annyi akaraterőm, hogy abbahagyjam. Illetve dehogynem tudom. Szerelmes vagyok, és rájöttem, hogy nem akarok így élni és gyorsan meghalni (mármint a bulimiában). Inkább a nehezebb utat választottam. Kínszenvedés volt kijönni a jól bevált mókuskerékből, hónapokig tartott, de megérte, mindenképp. Így már tudok a szerelmem szemébe nézni, sőt azóta el is mondtam neki, hogy milyen bajom volt. És nem utált meg érte. És soha nem cseszeget a kajálással. Sütizés előtt figyelmeztet csendben, hogy óvatosan, csak annyit, amennyit tényleg meg kívánok enni, hogy ne legyek rosszul.

Most, hogy 43,5 kg vagyok, már eszem rendesen, meleget is, csak gondolom, keveset, hogy nem hízom. De mivel a fél életem fogyózással töltöttem, félek, pánikba esnék, ha hízni kezdenék, és a bulimiától mindennél jobban félek. Célom, hogy elérjem a 45 kilót lassan, és baromira figyelek, hogy ne fogyjak tovább. Már nem esik rosszul az evés, nem utálom az egészet.

Most is vannak páran bent T-hegyen, akik naponta többször hánytatnak, és élvezik, hogy zabálhatnak. Szó szerint falra hányt borsó velük beszélni erről... de nem az én feladatom megmenteni őket, hanem az orvosoké.

Na mindegy.

A saját célomat nem adom fel, egyszerűen csak normális ember szeretnék lenni, normális önbizalommal, terhelhetőséggel, satöbbi.

Neked milyen volt bent? Önként jöttél el, vagy elengedtek? Evészavarral voltál bent alapvetően? Mesélj!

Üdv,

Macsek