|
|
|
|
 |
orlanda
 2008-04-17 17:25:59
|
48071
|
Az anyák védelmében hadd mondjam el, hogy a terápiák túlnyomó többségét is az anyák kezdeményezik és szinte csodaszámba megy, ha apuka is megjelenik rajta.
Ennek tükrében nem sok csodálkozni való van azon, hogy ha az anya kezdeményezi a terápiát és az apa meg sem jelenik, vagy csak ímmel ámmal, akkor a statisztika szerint az anyák is szakítják meg... ;)
Szép napot! :) |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
 2008-04-17 08:28:14
|
48066
|
Ezekről az első hetekben történő eseményekről nagyon szegényes tapasztalatom van, hiszen velem is csak egyszer történt meg, és minden eset más. Az anyai ellenállás tipikus - rosszul hangzik, de jóformán ki kell menteni a lányokat az anya gondoskodó kezei közül, hogy önállóan fel tudjanak nőni. A kimentést persze pszichológiai értelemben értem, de vannak külföldi szak-klinikák, ahol ez tényleges, és akár 1-2 évre is fizikailag megszűnik a kapcsolat a szülőkkel. A már folyó terápiákat is nagy részben az anya szakítja meg, míg egy aktívabb (aktivizálódó) apa sokat tud segíteni. Azt érezheted, hogy az ilyen irányú terápia nem tanácsadás szinten történik, hanem gyakorlott szak-terapeutával - ehhez érdemes valahogy eljutni .... az egész családnak.
Talán tapintatosan, de előmozdítaná a dolgokat egy megfelelő könyv - egy könyvvel szemben a szülőnek is kevésbé vannak indulatai, és felismeri, hogy olyan dolog történik vele mint többszáz más családdal, és ugyanolyan esélyei - jó és rossz - is vannak mint bárkinek. Amit indulásként javaslok: Túry Ferenc - Anorexia és bulímia (Önsegítő és családsegítő kalauz) 2005 ... megrendelhető az alábbi emailon: terjesztes@print-x.hu .. de ha gond van ezzel, akkor szívesen nektek ajándékozom a saját példányomat - már csak abban az értelemben van rá szükségem, hogy valakinek segíteni tudjak vele ... |
|
Előzmény:
|
|
cukibogi
2008-04-16 09:24:52
|
48065
|
| Elég ijesztően hangzik ez a dolog. Függetlenül az unokahúgommal való viszonyomtól, szerintem nem sokat tudok tenni azon kívül, amit eddig is tettem. A nővéremnek is említettem, hogy ő se fogyjon már többet, erre mutatja a majdnem befelé növő hasát, hogy de hát ez... rögtön csípőből jött a letorkolás hogy ezzel a hülye hozzáállásával erősíti a saját lányában, hogy tovább kell fogynia. Kicsit megtorpant, de most először nem lett ideges a témától, remélem kezd elgondolkodni, mert egyedül én sem vagyok képes csodákra. Most kicsit kivárok, addig is gondolkozom hogyan szólhatnék én ebbe bele jobban. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
