|
|
 |
tillA
 2008-04-15 22:27:12
|
687
|
Sajnálatos, hogy nem tudok semmit sem eredetiben olvasni, még angolul sem tudok annyira... Viszont nagyra értékelem, ha valaki ragyogóan képes átültetni az általam értett egyetlen nyelvre egy jó könyvet.
Az új Dicket még nem olvastam - csak feltettem a polcra a többi közé. |
|
A hozzászólás:
 |
|
eraserboi
2008-04-15 16:50:16
|
686
|
A fordításoknál nehéz megállapítani, hogy a hiba abban van-e, hogy a fordító túl hű akart-e maradni a szöveghez, vagy éppen nem jól dolgozott. Bármelyik agyoncsaphatja a könyvet, a magyartalan tükörfordítást az fizikai fájdalmat is bír okozni. Pl. a Balek c. bestseller az irodalmi értékét nem érintve egyszerűen rosszul fordított.
De inkább azt akarnám mondani, hogy igenis van olyan író, aki eredetiben jobb, mint fordításban, mert az agya a saját nyelvi logikájára állt rá (természetszerűleg) és saját nyelvének az irodalmi eszközeit, hatásszüneteit, vagy szűkszavúságát-bőbeszédűségét, nyelvi poénjait, logikai nyaktörőit használja ki, ez pedig nem feltétlenül jön, vagy jöhet adott esetben át. Emlékszem John Grisham The Firm c. könyvére, ami angolul ritka élvezetes, amikor kell szükszavú, amikor pedig az kell, akkor képies és kifejező. Magyarul viszont dögunalom, majdhogynem ponyva. Egyszerűen ennyi, vagy működik a mű más nyelven, vagy nem. Egy fordító nagyon sokat tud dobni valamin azzal is, ha pluszt ad hozzá, ami az eredetiben nincs, vagy nem így van. Nem könyv, tévé. South Park. Hatalmas a különbség az eredeti meg a magyar szöveg közt. Francois Villon magyarra fordított versei magyarítások vagy önálló versek? Érdekes téma ez... Érdekes ellenpélda a Harcosok Klubja vagy a Halálkultusz Palahniuktól, ami szerintem jól sikerült, ütős magyar szöveget kapott, ami meg azért paradox, mert Palahniuk írói stílusa alapján a magyar fordítás inkább száraz, élvezhetetlen lehetett volna... nem az lett, örüljünk neki.
Dick utolsó magyarul megjelent könyvéről a Lilicsillagos paráról nem nagyon írt senki, pedig szerintem nagyon jó, kifejezetten élveztem, kicsit az Alfa Hold Klánjaira emlékeztetett a hangulata, bejött. |
|
Előzmény:
|
|
tillA
2008-04-13 16:51:01
|
683
|
Nos, nem folyik nagy élet mostanában ebben a topikban, íme, az alkalom, hogy megélénküljön.
A magam részéről ezért adok hozzá az alant leírtakhoz néhány megjegyzést - amik ugyan már elhagzottak itt nem is egyszer.
Az Agave könyvsorozatának nagyon örülök, szeretem is, progragálom is - de a magyar fordításokkal egy percig sem voltam elégedett. Nem értek ehhez a szakmához, ezért nem tudom megmondani, pontosan mi a bajom velük, főleg a novellásköteteknél jön ki, hogy míg az egykori 51-es Galaktika hasonló Dick-gyűjteménye óriási hatással volt rám, a mostani agavások nem. S nem tudok másra kilyukadni, mint hogy ezek a fordítások nem szolgálnak olyan gördülékeny olvasnivalóként, mint azok a régiek. Márpedig itt az olvasmányosság nem a szórakoztatás fokmérője, hanem a megértés esélyét adja meg. Mert Dick önmagában is bonyolult, és ha még az olvasással magával is vesződnie kell az embernek, reménytelen.
Volt szó a topikban anno a Kizökkent idő hazai kiadásáról, ami számomra mindkét felvetett problémára jó (azaz rossz) példaul szolgált. Előzetesen hallomásból ismertem, s nagyon vártam - évtizedek óta -, hogy olvashassam. Ehhez képest a befejezése, különösen az utolsó bekezedése olyan volt, hogy nekem teljesen agyoncsapta az egész sztori nyújtotta élményt. És ebben a fodítást is ludasnak éreztem, beszélgettünk is akkoriban, hogy minek tudható ez be. Tudom ugyanakkor, biztos forrásból, hogy Agavénál sem keveset vesződnek egy-egy Dick-regény, annak valamely mondata vagy akár egyetlen szavának magyarításával. Valamiért a végeredmény engem mégsem nyugtat meg.
A végére egy jó hír: e-mailben gratuláltam a kitűnő kiadónak a mostanában elért 100-dik kiadott kötetéhez, s válaszában a cégvezető megnyugtatott, Dickben a továbbiakban sem lesz hiány.
Ps: A filmelemzésekkel nem akarok, nem tudok vitatkozni. Az biztos, hogy 1982-ben, azaz a nyolcvanas évek miliőjében a Blade Runner elképesztő erejű filmnek bizonyult, szerintem PKD ismertségéhez és elismertségéhez minden másnál jobban hozzájárult, attól tartok, Ridley Scott sajátos hangulatú adaptációja nélkül legtöbbünk - magamat is hangsúlyosan beleértve - nem is igazán értenénk az Álmodnak-e az andoridok..., sem a legtöbb más Dick-történet lényegét.
Az összes többi megflmesítésnél azóta is azt éreztem, hogy vagy en bloc gyenge, vagy ha jó is, az eredeti sztorinak - ami a pozitív esetekben zömmel novella! - nem ér a nyomába.
A Betolakodó, A kettes változat vagy az Emlékárusítás kicsiben és nagyban életem legemlékezetesebb novellái közé tartoznak - filmváltozatuk ellenben gyenge vagy legfeljebb közepes.
(Egy barátom mondását tudom megint csak idézni: szerinte a legjobb Dick-moziadaptáció - a Blade Runnert kivéve - Cronenbergtől az Existenz. Dacára annak, hogy az a sztori egyáltalán nem is Dicktől ered. Szerintem is van ebben a paradoxonban igazság.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
