|
|
 |
tillA
 2008-04-14 20:45:49
|
685
|
| Csak annyiban árnyalnám a leírtakat, hogy az évszázados tapasztalat szerint "mindenhogy" lehet jó filmet csinálni: mindenféle módszerre és megoldásra volt már példa. Elég csak arra gondolni, hogy számos halhatatlan legenda készítését akkora problémák kísérték, hogy majdnem félbeszakadt a forgatás, vagy az utolsó pillanatban kapkodva dobták össze a forgatókönyvet, a színészeket, mindent. (Csillagok háborájától a Keresztapáig, Van aki forrón szeretitől a Casablancáig.) Néha már-már az tűnik mozitörtneti törvényszerűségnek, hogy a sikerhez elengedhetetlen, hogy a díszletet elvigye a vihar, a rendezőt ki akarja rúgni a stúdió vagy ilyesmi. Pedig, ismétlem, a "statisztika" azt mutatja, mindenhogy készültek már ragyogó alkotások. |
|
A hozzászólás:
 |
|
fryer42
2008-04-14 12:22:40
|
684
|
Üdv!
Az alant leírtak természetesen csak a saját, személyes véleményem, amely - mint kiderült - nem feltétlenül egyezik a közvélekedéssel. Erre jó példa a Szárnyas fejvadász kontra Álmodnak-e... A film jó, sőt kíváló, de épp azért nem tudom jobbra értékelni, mert a könyv valami egész más érzést kelt bennem, mint a film; például a Paycheck esetében ez nem így van (annak ellenére, hogy a film elég sekélyes lett). A Next, aminek csak az alapötletét vették Dicktől, pedig önálló filmként valami olyan brutál gyenge, hogy csak na! Atombombás-sztori 2007-ben, ráadásul így megvalósítva? Röhögnék, de sajnos Dick neve is szerepel a film elején, ergo ha sokan ebből ismerik meg az írót, tökéletesen más kép alakul ki róla a nézőkben, mint amilyennek kellene.
Egyébként most végeztem a Sutin-féle életrajzzal: egészen magával ragadó volt; több olyan pontra is rávilágított Dick életében, amely eleddig homályos volt számomra és segíthet művei jobb megértésében is (bár, talán nem nagyképűség kijelenteni, általában ezzel nem volt gondom).
Az, hogy általában Dick novelláiból készülnek filmverziók nem meglepő. Ez Hollywoodban azért elég gyakori; egy novellát általában csak alapsztoriként kell felhasználni, nem fog a történet végéig kitartani; míg egy regénynél szembe kell nézni azzal, hogy visszaadjuk a teljes mondanivalót. Nem is sokan válalják be ezt a kihívást, akik mégis, azoknak sem sikerül általában (pl. Szárnyas fejvadász - amely már a címével is teljesen más világot képez le, mint az eredeti). Bár az is igaz, hogy egy nagy költségvetésű filmet el kell valahogy adni; a Szárnyas fejvadász ezt az akadályt sikerrel vette. Igazán jó filmet úgy lehet csinálni, ahogy Cronenberg a Pókot csinálta (mondjuk nekem az tetszett, de közelében sincs pl. az Existenzhez); vagyis szerzett pénzt és gyakorlatilag saját szórakozására, kedvtelésből készítette el (a színészek sem kerestek sokat rajta: Gabriel Byrne, ha jól tudom jelképes összeget kért, Fiennes pedig mindig is híres volt arról, hogy nem sztárgázsiért játszik - a filmben látszik is ez rajtuk, a lassú, gyenge történetből hihetetlen játékot sugároznak).
No, de hagyjuk a filmverziók lehúzását; örüljünk az egyre gyarapodó magyar Dick kiadásoknak.
Gromna! |
|
Előzmény:
|
|
tillA
2008-04-13 16:51:01
|
683
|
Nos, nem folyik nagy élet mostanában ebben a topikban, íme, az alkalom, hogy megélénküljön.
A magam részéről ezért adok hozzá az alant leírtakhoz néhány megjegyzést - amik ugyan már elhagzottak itt nem is egyszer.
Az Agave könyvsorozatának nagyon örülök, szeretem is, progragálom is - de a magyar fordításokkal egy percig sem voltam elégedett. Nem értek ehhez a szakmához, ezért nem tudom megmondani, pontosan mi a bajom velük, főleg a novellásköteteknél jön ki, hogy míg az egykori 51-es Galaktika hasonló Dick-gyűjteménye óriási hatással volt rám, a mostani agavások nem. S nem tudok másra kilyukadni, mint hogy ezek a fordítások nem szolgálnak olyan gördülékeny olvasnivalóként, mint azok a régiek. Márpedig itt az olvasmányosság nem a szórakoztatás fokmérője, hanem a megértés esélyét adja meg. Mert Dick önmagában is bonyolult, és ha még az olvasással magával is vesződnie kell az embernek, reménytelen.
Volt szó a topikban anno a Kizökkent idő hazai kiadásáról, ami számomra mindkét felvetett problémára jó (azaz rossz) példaul szolgált. Előzetesen hallomásból ismertem, s nagyon vártam - évtizedek óta -, hogy olvashassam. Ehhez képest a befejezése, különösen az utolsó bekezedése olyan volt, hogy nekem teljesen agyoncsapta az egész sztori nyújtotta élményt. És ebben a fodítást is ludasnak éreztem, beszélgettünk is akkoriban, hogy minek tudható ez be. Tudom ugyanakkor, biztos forrásból, hogy Agavénál sem keveset vesződnek egy-egy Dick-regény, annak valamely mondata vagy akár egyetlen szavának magyarításával. Valamiért a végeredmény engem mégsem nyugtat meg.
A végére egy jó hír: e-mailben gratuláltam a kitűnő kiadónak a mostanában elért 100-dik kiadott kötetéhez, s válaszában a cégvezető megnyugtatott, Dickben a továbbiakban sem lesz hiány.
Ps: A filmelemzésekkel nem akarok, nem tudok vitatkozni. Az biztos, hogy 1982-ben, azaz a nyolcvanas évek miliőjében a Blade Runner elképesztő erejű filmnek bizonyult, szerintem PKD ismertségéhez és elismertségéhez minden másnál jobban hozzájárult, attól tartok, Ridley Scott sajátos hangulatú adaptációja nélkül legtöbbünk - magamat is hangsúlyosan beleértve - nem is igazán értenénk az Álmodnak-e az andoridok..., sem a legtöbb más Dick-történet lényegét.
Az összes többi megflmesítésnél azóta is azt éreztem, hogy vagy en bloc gyenge, vagy ha jó is, az eredeti sztorinak - ami a pozitív esetekben zömmel novella! - nem ér a nyomába.
A Betolakodó, A kettes változat vagy az Emlékárusítás kicsiben és nagyban életem legemlékezetesebb novellái közé tartoznak - filmváltozatuk ellenben gyenge vagy legfeljebb közepes.
(Egy barátom mondását tudom megint csak idézni: szerinte a legjobb Dick-moziadaptáció - a Blade Runnert kivéve - Cronenbergtől az Existenz. Dacára annak, hogy az a sztori egyáltalán nem is Dicktől ered. Szerintem is van ebben a paradoxonban igazság.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
