|
|
 |
Törölt nick
 2008-03-25 09:43:31
|
48019
|
| nem tudom, lehet, hogy ezért most meg leszek kövezve, de egy csomószor én is röhögve beszélek arról, hogy mennyit ettem egy nap... utána legtöbbször mondjuk jön az, hogy basszus, az úgy nem jó, tényleg kevés volt, ezt nem pozitívan kell felfogni, blablba, de képtelen vagyok hagyni magam állandóan mélypontra kerülni azért, mert keveset ettem. inkább mondjam el mosolyogva párszor, mint mindig bőgve... |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2008-03-24 20:05:42
|
48017
|
| sztem néha eljutsz oda,hogy muszáj beszélni,vagy megkattansz (pl amikor már csak nevetve meséled,hogy előző nap 1.5 almát ettél...)néha jó rápakolni idegenekre,aztán soha többé nem találkozol velük,mindenki megy a saját útjára és kész.nem számít mit gondolnak rólad vagy hogy elmondják-e a barátaiknak. |
|
Előzmény:
|
|
Törölt nick
2008-03-23 21:39:39
|
48007
|
2 barátnőm mesélte, hogy egy kirándulás alkalmával, reggeli közben az ő asztalukhoz ült az idegenvezető. 24-25 év körüli nő. Nagyon keveset evett, kérdezték tőle, hogy ő csak annyit fog-e enni, és mondta, hogy igen, és még az is nagyon sok... és elkezdte elmesélni, hogy anorexiás... Mondta, hogy neki az volt a fordulópont, amikor leálltak a szervei, és akkor határozta el, hogy ő mégis élni akar. Előző nap pl. 1,5 almát evett. Nevetve beszélt mindenről, de közben azt is hozzátette, hogy tudja, hogy soha nem fog meggyógyulni.
Hogy tudta ezt elmondani? 2 idegennek, ráadásul... Lehet, hogy arra gondolt, hogy velük úgyse találkozik többet, mindegy mit gondolnak, és legalább megoszthatja valakivel...? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
