|
|
|
|
 |
Törölt nick
 2008-03-24 20:05:42
|
48017
|
| sztem néha eljutsz oda,hogy muszáj beszélni,vagy megkattansz (pl amikor már csak nevetve meséled,hogy előző nap 1.5 almát ettél...)néha jó rápakolni idegenekre,aztán soha többé nem találkozol velük,mindenki megy a saját útjára és kész.nem számít mit gondolnak rólad vagy hogy elmondják-e a barátaiknak. |
|
|
|
Másik nick
2008-03-23 21:43:32
|
48008
|
| Nahát, és ezt még nem is én mesélem neked, hanem te! No várjál, mindjárt kimásolom és elküldöm neked, mintha csak valahol olvastam volna. :P |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2008-03-23 21:39:39
|
48007
|
2 barátnőm mesélte, hogy egy kirándulás alkalmával, reggeli közben az ő asztalukhoz ült az idegenvezető. 24-25 év körüli nő. Nagyon keveset evett, kérdezték tőle, hogy ő csak annyit fog-e enni, és mondta, hogy igen, és még az is nagyon sok... és elkezdte elmesélni, hogy anorexiás... Mondta, hogy neki az volt a fordulópont, amikor leálltak a szervei, és akkor határozta el, hogy ő mégis élni akar. Előző nap pl. 1,5 almát evett. Nevetve beszélt mindenről, de közben azt is hozzátette, hogy tudja, hogy soha nem fog meggyógyulni.
Hogy tudta ezt elmondani? 2 idegennek, ráadásul... Lehet, hogy arra gondolt, hogy velük úgyse találkozik többet, mindegy mit gondolnak, és legalább megoszthatja valakivel...? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
