Keresés

én sokszor érzem, hogy minden összefügg mindennel, máskor viszont azt is, hogy baromira nem, mert még én sem tudom mire vélni. képzeld, ma nem volt semmi baj az órán, tökre örültem neki. :) megláttak a többiek, örültek nekem ők is, mindenki kérdezte, milyen volt a mise pénteken, ami miatt nem tudtam menni órákra, olyan arik voltak... és itt érzem, hogy mennyit tudnak segíteni nekem, és hogy tényleg ők tartják bennem a lelket.

ezen az utsó mondaton én is mosolyogtam egyet, és az első gondolatom az volt, hogy oké, menjünk! :))

szerintem is, most lehet, hogy jót tenne... én egyébként tudom nagyjából az okát, azt is, ami fenntartja, nyilván nem az összeset, csak egy párra találgatok. és az a baj, hogy nem úgy néz ki, változna is ezzel kapcsolatban valami. az oké, hogy én küzdök meg nagyon akarok jobban lenni, de a másik felem viszont mégiscsak szeretne végre vékony lenni...

a napokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen érdemben semmivel sem tartok előrébb, mint 2 éve. szar és kiábrándító volt felfogni, de ez van. :( 2 nap alatt fogytam valamennyit, mert kikészített az, hogy mások mondják meg, mit csinálhatok, mit nem, és hát akkor oké, én nagy okosan a kezembe veszem a kontrollt, hogy érezzem, van még, amit én irányítok, és akkor ezek szerint ez olyannyira sikerült, hogy a csípőcsontom alá csúszik a szoknyám. ezzel kapcsolatban meg vegyes érzések vannak, mert egyrészt örülök neki, másrészt viszont félek is - a barátnőim már így is aggódnak értem, és a dokimnak sem fog tetszeni. nem tudom, innen hogy fogok továbblépni - mondjuk valahogy biztosan, olyan nincs, hogy így maradjon, de úgy nagyon nehéz, hogy én "így érzem magam jól"... viszont az jó, hogy tudom, nem jó az az út, ahol most vagyok, ilyen szempontból reálisan tudom megítélni magam.

huhh, jó volt ezt most kiírni magamból.