szerintem is, most lehet, hogy jót tenne... én egyébként tudom nagyjából az okát, azt is, ami fenntartja, nyilván nem az összeset, csak egy párra találgatok. és az a baj, hogy nem úgy néz ki, változna is ezzel kapcsolatban valami. az oké, hogy én küzdök meg nagyon akarok jobban lenni, de a másik felem viszont mégiscsak szeretne végre vékony lenni...
a napokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen érdemben semmivel sem tartok előrébb, mint 2 éve. szar és kiábrándító volt felfogni, de ez van. :( 2 nap alatt fogytam valamennyit, mert kikészített az, hogy mások mondják meg, mit csinálhatok, mit nem, és hát akkor oké, én nagy okosan a kezembe veszem a kontrollt, hogy érezzem, van még, amit én irányítok, és akkor ezek szerint ez olyannyira sikerült, hogy a csípőcsontom alá csúszik a szoknyám. ezzel kapcsolatban meg vegyes érzések vannak, mert egyrészt örülök neki, másrészt viszont félek is - a barátnőim már így is aggódnak értem, és a dokimnak sem fog tetszeni. nem tudom, innen hogy fogok továbblépni - mondjuk valahogy biztosan, olyan nincs, hogy így maradjon, de úgy nagyon nehéz, hogy én "így érzem magam jól"... viszont az jó, hogy tudom, nem jó az az út, ahol most vagyok, ilyen szempontból reálisan tudom megítélni magam.
huhh, jó volt ezt most kiírni magamból. |
